Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar őstörténet
helységének településtörténetét is kutatja. Az „Árpádkori Magyarország történeti földrajza” c. művének első kötete 1963-ban megjelent és a második kötet kézirata már készen van. Györffy Györgynek „A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig” c. tanulmánya azon felül, hogy sok településtörténeti adattal szolgál, igen jelentős mértékben járult hozzá a magyar nép eredetének megismeréséhez. Györffy György egyik igen fontos megállapítása, hogy a kabaroknak három törzsük volt, jelentős katonai erőt képviseltek. Fontos tény az is, hogy a kabaroknak a török elemeken kívül iráni nyelvű khorezmi és alán-(szarmata) eredetű rétegük is volt. Györffy György kimutatta, hogy a kabarokra, illetve egyes nemzetségeikre jellemző helynevek Pozsony megye nyugati részén, Galgóc és Nyitra környékén, Bars, Hont, Nógrád, Zemplén, Szabolcs, Borsova (Mármaros), Bihar, Szerém, Baranya, Somogy és Zala megyében nagy számban fordulnak elő és bár aránylag kisebb számban az egész ország területén előfordulnak, zömük mégis a volt belső és külső gyepük területére esik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kabarok nemcsak a Cserhát, Mátra, Bükk vidékén és a Székelyföldön települtek le, hanem egy részük gyűrűszerűén körülfogta a többi magyar törzs szállásait és jelentős részben ők látták el a határok védelmét. Györffy György tanulmányában foglaltakat jól kiegészíti Herényi Istvánnak „Herény” című cikke, mely szerint a kabarok alán eredetű részét képező Herény nemzetséggel kapcsolatba hozható helységnevek egy kivételével a volt gyepűk területére esnek. A kabarokkal, illetve egyes rétegeikkel, nemzetségeikkel kapcsolatba hozható helységnevek Györffy szerint Kazár, Kozár, Zsidó, Székely, Kálóz, Kálózd, Kalász, Kovárc, Koroncó, Aszlár, Oszlár, Eszlár, Varsány, esetleg a Lád, Ladány és a Herényi István által említett Herény. Tekintettel arra, hogy a kabarok jelentős szerepe a honfoglalásban és a gyepűk védelmében bizonyítottnak látszik, felmerülhet az a kívánság, hogy a magyarság őstörténetét nemcsak a fejedelmi törzs, a finn-ugor nevű Megyerre alapozva kell kutatni, hanem az eddiginél nagyobb mértékben ajánlatos kiterjeszteni a kutatásokat az egyes kabar rétegek történetének tanulmányozására is, akik között a török elemeken kívül jelentős szerep jutott az iráni nyelvű, de egyaránt szarmata eredetű khorezmieknek és alánoknak is. Az iráni nyelvet beszélő, közép-ázsiai eredetű népek szkíták, szakák, uszunok, szarmaták, szauromaták, khorezmiek stb. nevek alatt szerepelnek a történelemben, de embertani szempontból az irániaktól eltérnek és közelebb állnak a török népekhez. Jelenleg két olyan iráni nyelvű népet ismerünk, mely a többi iráni nyelvű népektől eltér, ezek a tadzsikok Közép-Ázsiában és az osszétek a Kaukázusban, mindkét nép közel áll a magyarsághoz, az osszétek és az általam vizsgált magyarok méreteinek összehasonlításával jászdózsai tanulmányomban foglalkoztam. Reálisan maradt meg a magyar nép származása a csodaszarvas mondában. Két testvér, Hunor és Magyar szarvasüldözés közben jutott a Maeotis környékére, ahol Belár (Bolgár) fiainak feleségeit és gyermekeit, köztük Dula alán fejedelem két lányát rabolták el és ezektől származtak a magyarok. Kristó Gyula szerint Hunor alatt nem a hunokat, hanem a magyarság onogur rétegét kell értenünk, Magyar a finn-ugor elemek jelképe, Belár a bolgár-törökökkel, Dula pedig az alán-szarmatákkal való keveredésre utal. A történeti források, a régészet és az antropológia adataival ellentétben egyes finnugor nyelvészek a magyar nyelv túlnyomóan finn-ugor jellegére hivatkozva a magyarság döntően finnugor származását bizonyítva látják. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a történelem során számos népnél került sor nyelvcserére. Van olyan álláspont is, hogy a magyarokhoz nyelv szempontjából legközelebb álló vogulok és osztjákok nyelvcsere útján jutottak mai nyelvükhöz. Nyelvcsere lehetősége több szomszéd népnél is feltételezhető, mert például Skerlj szerint Jugoszlávia középső részein az ősi finn-ugor és az ősi szláv népeknél gyakori kelet-balti típus a 2%-ot sem éri el, az ősi germánoknál és az ősi szlávoknál jelentős északi típus pedig 1% alatt van. Ha 91
