Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar őstörténet

tehát minden kelet-balti és északi típusút szláv eredetűnek tekintünk, ezek aránya együtt sem éri el a 3%-ot. Az embertani adatok a horvátok és bosnyákok túlnyomóan illir, a szerbek túlnyomóan trák származását támasztják alá. Rásonyi László „Hidak a Dunán” című művében (Magvető, Gyorsuló idő, 1981) rámutat arra, hogy a románok ősei a honfoglalás korában Dél-Szerbiában élő, romanizált trákok leszármazottai, akiket nagyrészt a kunok telepítettek Havasalföldre és Moldvába, hogy legyen szolgáló rétegük és akik a harcos réteget, a kunokat is magukba olvasztották. Rásonyi László álláspontja igazoltnak látszik, mert a honfoglalás korában és előtte évszázadokig Erdélyben, Havasalföldön és Moldvában sem a dákoknak, sem a rómaiaknak nincs nyomuk, viszont a románok őseinek, a vlachoknak az őshazában maradt, románul beszélő csoportjai ma is élnek Szerbia déli és keleti vidékein.

A magyar régészet jelentős részben járult hozzá a magyar nép származásának tanulmányozásához. Fontosnak látszik Dienes István azon megállapítása, hogy a szimbolikus terpanáció (jelképes koponyalékelés) a honfoglaló magyarokhoz való tartozás egyik döntő bizonyítéka. Némileg bonyolította a helyzetet Szőke Béla álláspontja, aki a korábban soros szláv temetők jelentős részét a magyarok köznépi temetőinek minősítette. De Szőke Béla elméletének is van pozitív oldala. Az adatok ugyanis arra utalnak, hogy a nagy kiterjedésű temetőkbe mindazon népek szolgáló elemeinek maradványai temetkeztek, akik a kőkortól kezdve valaha itt éltek és minden hódító rétegből csapódtak hozzájuk új elemek. Igaza van Szabó János Győzőnek, hogy nem lehet néhány sír alapján egy-egy nagy temető korát és etnikumát meghatározni. Szőke Béla érdeme tehát, hogy a korábban szlávnak tartott temetők hovátartozását most már másként látjuk, viszont a realitás azt kívánja, hogy egy-egy temetőből csak azokat tekintsük magyarnak, szlávnak, germánnak, vagy egyéb etnikumhoz tartozónak, melyek melléklete ezt igazolja, viszont a melléklet nélküli és etnikum jelző melléklettel, adattal nem rendelkező sírokat a legcélszerűbb sehová nem sorolni. Igen figyelemre méltó László Gyula „A honfoglaló magyar nép élete” c. munkája. Régészeti leletek alapján fontos adatokat kapunk a honfoglaló magyarság életmódjára, kultúrájára nézve. Különösen fontos, hogy a kenézlői honfoglaló magyar nagycsaládi temető minden sírjában talált koponyával kapcsolatban közli Bartucz Lajos tipológiai elemzésének eredményeit is, melyek szerint egyetlen koponya kivételével a többit Bartucz kaukázusimongoloidnak minősítette, mely a magyarság török rétegére volt a jellemző és melyet későbbi műveiben a turanid típus alföldi változataként említ. (Sajnos a kenézlői honfoglaló magyar koponyák többsége a második világháború során megsemmisült.) Újabban László Gyula a kettős honfoglalással foglalkozó munkáiban igen határozottan mutat rá arra, amit több kutató már korábban is említett, hogy a honfoglalás előtt, különösen az avarkorban jelentős számban kerültek a középső Duna medencébe a honfoglaló magyarsággal azonos eredetű elemek. Sajnos László Gyula ezeket a munkáit minimális részben alapítja saját régészeti kutatásaira, nagyrészt nyelvészettel és egyes történeti források átértékelésével próbálja azt bizonyítani, hogy az avarkor közepétől kezdve a Kárpát—Duna-medencében a magyarság finn-ugor rétege került többségbe és hogy a honfoglaló magyarok a középső Duna-medencének csak azon részeit szállták meg, ahol az általa finn-ugor eredetűnek minősített griffes-indás rétegnek nem voltak telepei. Jelentős részben László Gyula munkásságának érdeme, hogy a magyar közvéleményben általában tudatosult, hogy már a honfoglalás előtt jelentős számban kerültek hazánkba olyan elemek (onogurok, ogur-bolgárok, finn-ugorok, szarmaták), melyekből a magyarság is kialakult, de László Gyula 1981-ben megjelent „Őstörténetünk” című munkájában a legreálisabbnak a Györffy György véleményére utaló hivatkozás, mely szerint az avarkorban bejött rokon elemek között a finn-ugor rétegnek nem volt döntő szerepe, valamint az az önkritika látszik, hogy eddig nem fek92