Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében

a két ős testvérként lép elénk. Mivel azonban középkori mondáinkban Hunor áll az első helyen, tehát ő az idősebb testvér, hagyományunk értelmezése szerint ő az ős.

Az ősgeszta szerint viszont éppen fordítva, Magor az első. Vagyis iráni mondánk szerint Magor az idősebb, meotiszi mondánk szerint Hunor. Az első monda szerint ugyanakkor Hunor, vagyis az ifjabb testvér vezeti a honvisszafoglalást, míg Magor, az idősebb fiú, mint láttuk, egyszerűen kimarad a cselekményből.

És talán ez szolgáltat kulcsot a talány megoldásához. A Magor—Hunor (Hunor— Magor) sorrendcsere mögött a legifjabb fiú problémája rejlik. Gondoljunk itt népmeséink már szinte sablonosnak tetsző felépítésére: az idősebb fiúk sorra belebuknak a vállalt feladat teljesítésébe és az mindig a legifjabb fiúnak sikerül. (Meglehet, hogy e népmeséi hagyomány elemünk ilyen ősi, mondai-történeti alapra nyúlik vissza?) Ennek okát sem érdektelen feltárnunk. Az idősebb fiúk, testileg fejlettebbek lévén, az apa segítő-küzdőtársaivá — úgyszólván nemzedéktársaivá — válnak vadászatban, munkában, háborúban; létük is az apához kötődik ily módon (így válnak az ifjabbak szemében ők maguk is „előddé”) és jószerivel vele is halnak el.

Ezzel szemben a legkisebb fiú az őshagyományok szerint a házi tűzhely őrzője, a tűz- herceg, a „kicsi apa”, aki a felnőtt férfiak idegenbe, háborúba távozása után is otthon marad, részint kicsinysége miatt, részint mert otthon is kell maradnia az otthon védel- (T éré és az életfolyamatosság biztosítására legalább egy férfinemű lénynek (L. Petőfi A barom fiú stb.) S a legkisebb fiú, mint ilyen, az apa helyettesítője, jogainak, hatáskörének örököse és továbbvivője: ő az, akit éppen kicsinysége folytán a sors (atyja és báty- jai eleste után) az élet továbbfolytatására szemelt ki: ezen alapszik a legifjabb fiú „varázsereje”; mondai-népköltészeti legyőzhetetlenségének valós alapja.

És ily módon jutottunk el a Hunor—Magor sorrendcsere talányának megoldásához és Magor eltűnése háttérokainak tisztázásához. Az ősgeszta csodaszarvas mondájában azért szerepel Magor az első helyen s azért kell a honvisszafoglalás művének gyakorlati indításakor eltűnnie, hogy Hunor, a „varázserejű” legifjabb fiú lehessen a feladatvégrehajtó s a nép visszavezérlője.

Ugyanebből az okból áll Hunor a meotiszi monda élén, melynek népét — miként azt a történelem tényei tanúsítják — a Magor-ágbeliek (megyer—magor törzsbeliek) vezérelték vissza a Kárpát-medencei hazába.

A Hunor névről

Ősgesztánk — tán valamiféle őstudás birtokában, mely időközben a feledés martalékává vált — azonosnak vallja Magor és Hunor népét, a két népcsoport nevét is, s erre az azonosságra meghökkentően egyszerű, kézenfekvő a magyarázat.

Kezdetben — vallja az ősgeszta — „Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott ... Hunor neve később Üngürüsszé változott”.

Milyen egyszerű mindez! Csupán a Hunor név elhasonulásáról van szó! Az üngürü- szök kezdetben hunok voltak, de nevük később üngürüsszé, azaz hungarusszá változott a nyelvi elhasonulás útján; vagyis egyetlen kettős nevű népről van szó, illetve még a nevük is csupán egyetlen név két névalakváltozata.

E megkapó, elgondolkodtató nép- és néveredet-magyarázat mintha éppen a fordítottja volna a krónikás hagyományokon alapuló eddigi vélekedéseknek, miszerint a két mondabeli ős, Hunor és Magor révén történt volna a valamikori ősnép két ágra szakadása. Az ősgeszta ezzel szemben mintha azt mondaná: nem kettéválásról, hanem egyesülésről, összeforrásról van szó, s ez megfelel annak a közismert ténynek, hogy a nagyobb, nevezetesebb népek valóban két nép, nemzetség, törzs egyesüléséből ke77