Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében
Mi az oka e sorrendcserének? A használat következetessége itt is, amott is kizárja a véletlen eshetőségét. Következésképp itt is valamiféle jeltelen, megfejthetetlennek tetsző talány lappang. Bonyolítja a helyzetet, hogy Magor az első mondából idejekorán, mi több, éppen a vállalt feladat döntő szakasza, a végrehajtás szakaszának beindulása előtt egyszerűen kimarad, anélkül, hogy tudnánk, miért? Magor szerepe ily módon—a lényegi cselekvésből való kiválása folytán —formálisnak, erőltetettnek, fölöslegesnek tűnik. A kérdés úgy áll: miért szerepel, ha nincs része a cselekményben? Más szóval: miért lép fel Magor az indításnál, ha személye a továbbiakban szükségtelen? Valójában Magor szerepeltetésének nyomós oka van: az őstestvérpár együttes jelenléte a mondái indításnál abból a tényből fakad, hogy a két egytőről származott népcsoport itt még nem különült el, s így szerepeltetésük azt az igényt támasztja, hogy a monda beszámoljon a két testvér és népe sorsának további alakulásáról. És ez nem történik meg. Az indításnál még együtt vannak. Később azonban Magor minden átmenet nélkül kimarad a cselekményből. A krónikáinkból ismert meotiszi csodaszarvas monda pontosan ugyanígy indul: Hunor és Magor együtt indulnak vadászni, együtt üldözik a csodaszarvast, majd együtt költöznek a meotiszi ingoványok közé, öt év eltelte után együtt vesznek részt a nőrablásban, majd megsokasodván együtt törnek ki Szkítiába, ahonnan a létszám további felgyarapodása után a két testvérnép — noha a két testvér neve ettől az időponttól elmarad — ezt az eltelt tetemes idő indokolja — minden bizonnyal együtt költözik vissza Magyarországba. A meotiszi csodaszarvas monda tehát valójában a Kárpát-medencei honvisszafoglalásig követi a két testvér, illetve népének sorsát. Nem így a Tárih-i Üngürüsz első mondája. A cselekmény itt is hasonlóan indul: Magor és Hunor apjuk, Nimród társaságában együtt indul a vadászatra, a csodálatos vad eltűnése után együtt kéri Nimródtól a szentély felépítésének engedélyezését, majd annak megtörténte után együtt zárkózik be öt évre a szentélybe, a szentélyt odahagyva együtt veszi feleségül a Perzsia határában élő bég két csodaszép leányát. Ezután azonban — a Hüngürüsz nép eredetének a Hunorból való magyarázása után — Magor jeltelenül és nyomtalanul kimarad a történetből s a honvisszafoglalás gyakorlati megvalósítása teljesen Hunorra hárul. Magor kiesését a krónika egyetlen megjegyzés erejéig sem indokolja, s ez meglehetősen szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy még a történésnek csupán elindításában szerepet játszó Nimród kiválását is megokolja (egy vad nyomába eredt) s később még arra is van gondja, hogy sorsát lezárja, mondván: „Nimród meghalt.” Itt teljes a törés. Magor kihagyásához a szöveg nem nyújt semmilyen támpontot. Egyszerűen nem szerepel tovább, akárha elfelejtődött volna. Vajon mi lehet ennek az oka? És mi az oka a sorrendcserének? Véletlent nem gyaníthatunk, mivel a sorrendiség következetessége kizárja ezt. Hát akkor? Fogódzó híján hogy juthatunk tovább? Tény, hogy a személyek említésének rendjét a családon belül a hagyomány szigorúan az életkorhoz kötötte, és ez mindmáig így van, illik a felsorolást az idősebbel kezdeni. Következésképp, ha az ősgeszta Magort említi elsőül, úgy őt idősebbnek, Hunort if- jabbnak tartja. Középkori krónikáinkban ez éppen fordítva áll, itt tehát Hunor az idősebb, Magor a fiatalabb. A régiek felfogása szerint az idősebb, mint egy előző életréteg képviselője, egyben elődöt is jelent. Ennek alapján keletkezhetett hagyományainkban az a sajátos kettősség, vagyis inkább ellentmondás, amely sok (értelmezési) zavart okozott a hun— magyar viszony megítélésében, s amely mindmáig tisztázatlan: a hunok hol testvérnépként, hol elődeinkként szerepelnek, noha a csodaszarvas mondában Hunor és Magor( 76
