Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében
csodálatos vaddal való találkozás sorshatározó lesz a két testvér és népe számára, ő maga pedig nem lehet részese sem a szentélybe zárkózás útján történő felkészülésnek, sem a hazatérésnek, a továbbiakban tehát csak tétlen szemlélőjévé válna az eseményeknek, vagyis további jelenléte önmagához és sorsához, hivatásához méltatlan szerepre és tétlenségre kárhoztatná, ez pedig az ősi szkíta hit szerint rosszabb a halálnál; Nimród tehát nem lehet ott a csodálatos vad alakjában megjelenő égi küldöttel való találkozásnál s ezért kell sürgősen eltűnnie. A fentebbi rövid és furcsa szövegrész hátterében, mint látjuk — éppúgy mint az ősmonda további részeiben —sajátos ősi tartalmak rejtőznek. A pársoros szövegrész rendkívül bonyolult feladatokat old meg. Nimród, a mágikus király nem maradhat ki teljesen a cselekményből, mert ezáltal azt mintegy hiteltelenítené, másfelől a tényleges cselekményben (a jelzett okok miatt) nem vehet részt. Ezt a dilemmát a monda a következőképpen oldja meg: „Nimród egy elejtendő vaddal találkozott s azonnal a nyomába eredt és üldözni kezdte.” Vagyis Nimród, a nagyvadász, avadat megpillantva, vadász módra cselekszik s így presztízsveszteség nélkül mentesülhet a csodálatos vaddal való találkozástól. Miképpen értesült Hunor arról, milyen ürenetet hozott az égi vad? A csodálatos vad nem szólal meg és — megjelenésén kívül — semmilyen jelet nem ad. Az első mondában az őstestvérpár némi tanakodás után mégis felfogja az égiek üzenetét. A második mondában pedig Hunor azon nyomban megsejti, mihelyt a vad felbukkan, hogy miféle üzenetet hozhatott: „Ha ezt a vadat elejtem — mondja —, ebben az országban sikerül elérnünk a-nyu- galmat, de ha nem sikerül elejtenem, sorsszerűén el kell foglalnunk Pannonija tartományát, melyről (kedvező) híreket kaptunk!” Ha ugyanis a vad elejthetetlennek bizonyul, elejthetetlensége (sérthetetlensége) égi voltát bizonyítja; égi küldöttként viszont nem hozhatott más üzenetet — nem tudjuk, miért? — mint azt, hogy el kell foglalniok Pannoniját. Külön érdeklődésre tarthat számot az a megjegyzés, hogy Hunor hazánk területéről híreket kapott, de erre később térünk ki. A vad csakugyan eltűnik, s Hunor még félreérthetetlenebbül fogalmaz. De a szöveg különleges érdekességei miatt adjuk át itt a szót a krónikának: „A vad pedig menekült, s amint egy másik törzs (tartományának) határához értek, Hunor már-már megközelítette, ámde azon a helyen, ahol zsákmányul kellett volna esnie, a vad eltűnt szeme elől. Hogy hívják és mifajta, nem tudta. Amikor Hunor ezt a helyzetet látta, így szólt a mellette levő előkelőségekhez: „Ez nem véletlen dolga. Ez jel és útmutatás nekem és népemnek, hogy végül is ebben az országban nem élhetünk. Ennek az az orvossága és gyógyszere (megoldása), hogy más országban (Pannonijában) kell letelepednünk”. Az ősgeszta konkrét szövege tehát semmilyen támpontot nem ad számunkra annak megértéséhez, miből fejtette meg Hunor ilyen nagy határozottsággal a vad által hozott üzenetet. Mi több, a szövegből különös ellentmondás ütközik ki: Hunor nem tudja minek nevezik a vadat és milyen fajtához tartozik, tehát még azt sem, miféle vad, jeltelen üzenetét azonban mégis pontosan tudja. A megfejthetetlennek tetsző talány megoldása elképesztően egyszerű: magából a helyzetből, illetve annak előzményeiből fakad: Hunor csak akkor tudhatja — és azért tudja —, hogy a csodálatos vad révén a mágikus hatalmak a Kárpát-medencébe való visszaköltözésre utasítják, ha az égiekkel szemben nincs semmilyen más mulasztása és így azoknak semmilyen más utasítása nem lehet számára. Következésképp Hunor 73
