Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében
A színhellyel együtt „megkettőződik” a cselekmény is. Meotiszba a küldetésteljesítés érdekében vezeti be Hunort és Magort a csodaszarvas: a terület zártsága lehetővé teszi az erőgyarapodást. Az eredmény: annyira megsokasodtak, hogy Meotisz már „sem befogadni, sem táplálni nem tudta őket”. Ugyanez ismétlődik Szkítiában: „A világ hatodik korszakában tehát a hunok megsokasodtak Szkítiában, mint a tenger partján a föveny.” Mindebben a hagyományőrző erőknek a mondaképző erőkkel való tusakodását kell látnunk a megváltozott történeti-földrajzi viszonyok közt, annak érdekében, hogy a mondái hagyományt az új viszonyokhoz idomítsák. És itt közbevetőleg ki kell térnünk néhány megválaszolatlan kérdésre, mivel e mozzanatok felfejtése nélkül az ősgeszta egyes elemei homályban maradnának. Nimród eltűnéséről: a mondái cselekményből való rejtélyes kiválásáról Láttuk, Nimród, az ősapa, az első csodaszarvas mondában személyesen is színre lép, méghozzá az események cselekvő részeseként: ő maga vezeti fel fiait a csodálatos vadászat színterére, annak a helynek a közelébe, ahol a vad nemsokára felbukkan. „Egy nap Nemród vadászatra ment — tudósít az ősgeszta — és magával vitte fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vaddal találkozott s azonnal a nyomába eredt és üldözni kezdte.” Nimród közvetlen szerepe a mondában mindössze ennyi. Szerfölött furcsa szerep. Nimród, a nagy király, aki „hatalmas vadász vala az Úr előtt”, olyan cselekményt indít el itt, amelynek további alakításában neki már semmi része sincs, olyan vadászatot, amelyben ő maga, a legnagyobb vadász, nem vesz részt s szerepe mindössze a felvezetésre szorítkozik. Ez így roppant sután hat. A felvezetői szerepre, úgy vélhetnénk, bármilyen mellékfigura megfelelne. De ha már valamilyen ismeretlen okból szerepelnie kellett, úgy miért marad ki már a legelején a mondái cselekményből? Első pillanatban arra gondolhatnánk: esetleg valami hiány támadt itt a szövegben, vagy a mondaképződés folyamán Nimród a továbbiakból valahogyan kifelejtődött. Ám erről szó sem lehet: a monda gondosan leköti ezt a szálat: Nimród a nevezetes helyen egy közönséges („elejtendő”) vad nyomába eredve szándékosan hagyja magára fiait, vagyis: a) Kivezeti fiait a csodálatos vad felbukkanása színterének közvetlen közelébe; b) Sietve magukra hagyja őket. A szó szerinti szövegből nem érthető: miért kell felvezetnie a fiúkat s miért kell magukra hagynia őket, továbbá, miért kárhoztatja a monda a roppant tekintélyű Nimródot efféle alárendelt jellegű mellékszerepre, epizódszerepre? Mindenekelőtt azt kell látnunk, Nimród szerepe nem véletlen jellegű; az őstestvérpár felvezetése céltudatosan történik: Nimród tudja, hogy a csodálatos vad a jelzett helyen fel fog bukkanni a fiúknak, tehát tud a természetfölötti erők végérvényes elhatározásáról, közbeavatkozásáról, arról, hogy elrendelik a Kárpát-medencébe való visszatérést s ő maga is elő akarja segíteni mindezt, ezért vezeti fiait a csodálatos vad felbukkanásának helyére, Nymodon konkrétan és jelképesen is utat mutatva fiainak és mintegy meghatározva azok további sorsát. így világossá válik: a felvezetői szerep szükségszerűen az apáé és mágikus királyé, egyben az elődé is, akinek feladata a példaadás és útmutatás. Mágikus hatalma s az égiek- kel való kapcsolata révén viszont Nimród pontosan előre tudja, mi fog történni: a 72
