Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében
GRANDPIERRE K. ENDRE ELŐTÖRTÉNETÜNK A TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ ŐS-CSODASZARVAS-MONDÁI TÜKRÉBEN Közel egy és negyed évszázaddal ezelőtt Vámbéry Ármin, jeles keletkutatónk egy török nyelven fennmaradt magyar történeti tárgyú kódexszel tért meg törökországi útjáról. Az őstörténetünk szempontjából felbecsülhetetlen értékű, Tárih-i Üngürüsz — Magyarok története — című kódexet a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta, s annak tartalmáról rövid tájékoztatót is adott a Magyar Akadémia Értesítőjének 18£0-as évfolyamában. Egy évre rá, 1861-ben, ugyanitt közöltette Budenz József a maga terjedelmes, 55 oldalas ismertetését. A krónika tartalmi ismertetése tehát, úgy lehetne hinni, megtörtént, mégis olymódon, hogy az jnkább elfedezetté vált, semmint felfedezetté. Maga a felfedező, Vámbéry Ármin is lebecsüli: ,,Azt hinném, hogy nehezen lehetne (a török fordító) művében összehasonlítás útján is az eredeti szövegre ráismerni. Az irány tiszta keleti, Mahmud a török olvasóvilág ábrándos regés olvasmányai iránt táplált hajlamainak hódolt, ő Kliót nem igen kímélte és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát.” Budenz — noha a krónika további tanulmányozásának feladatát az MTA Történelmi Osztályára testálta — még Vámbérynál is tovább ment: a krónikát silánynál is silányabbnak minősítette. Indokai: sorra előfordulnak benne ,,a magyar őstörténeti mesék, Nimród, Hunor, Magógról, Sicambriáról . ..” stb. Csoda-e, ha a Tárih-i Üngürüsz ismét visszasüllyedt egy évszázadnyi időre a feledésbe, ahonnan Vámbéry előkotorta. A krónika ugyanis Vámbéry által történt felfedezése (és elfedezése) előtt több mint három évszázadon át aludta csipkerózsika-álmát. Anyagát Székes- fehérvár törökök által történt elfoglalásakor a székesfehérvári királyi könyvtárból előkerült különféle ősgeszták, őskódexek alapján Hódító (I.) Szulej- mán szultán magyar származású tolmácsa, Terdzsümán Máhmud állította össze 1543-ban. Vagyis innen még régebbre kell visszamennünk. Meddig? Hova? A múlt micsoda mélységeibe? További századokkal? A legkülönösebb ugyanis az, hogy a Mahmud által 1543-ban feltalált ősgeszta (ősgeszták) anyagát egyetlen középkori krónikásunk sem ismerte. És erre nincs más magyarázat: az ősgesztát a királyi könyvtár titkos anyagaként őrizték és ahhoz senki sem férhetett hozzá, létezéséről sem szerezhetett tudomást. Miért? A Tárih-i Üngürüsz felel rá: az ősgeszta pogánykori anyagot őrzött, tehát tilalmas anyagot... (Az ősgeszta korának bizonyítására, pontos meghatározására egy más alkalommal térünk ki.) A iappangás időszakait együttvéve jó ezredévre tehetjük. Az ősgeszta anyagát őrző krónikát dr. Blaskovics József kiváló fordítása robbantotta be a köztudatba és e fordítás nyomán a Kortárs 1979 decemberi számában közzétett,,A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában” c. tanulmányom. (Ez utóbbira történik hivatkozás több helyütt az alábbi publikációban, s többször is érintjük annak tovább vitt anyagát. — A szerk.) Felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű új őstörténeti forrásunk a Tárih-i Üngürüsz — miként azt már előző tanulmányrészletünkben igyekeztünk megmutatni — szerves egységbe foglalja csaknem egész őstörténetünket és olyan történeti adalékokat és egyezéseket tár fel, amelyek hiányzó mozaikkockákként illeszkednek középkori krónikáink anyagába, noha — miként ez vitathatatlanul kimutatható — középkori kró67
