Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)
Az i. e. 4. évezred írásrendszerei nem bolygónk különböző pontjain alakultak ki, hanem egy részekre felbomlott egységes vallási szimbolika-rendszer autonóm fejlődése következtében jöttek létre, amely rendszer egy helyen alakult ki, ugyanúgy, ahol szemben a rasszisták véleményével a homo sapiens is tulajdonképpen egy helyen jelent meg. Ezért érthető a tatárlaki táblácska kivételes jelentősége. A táblácskákon használt szimbolikus jeleknek az ősi sumérok képírásos rendszerével való nyilvánvaló rokonsága — ismétlem — arról tanúskodik, hogy a szimbólumcsaládok széthullása jóval az i. e. 5. évezrednél előbb ment végbe és Sumér területén kívül. De milyen nyelven beszéltek az ősi tatárlakiak? Vessünk egy pillantást az i. e. 7—6. évezred Nyugat-Európájának etnikai térképére. Ebben az időben a neolit-forradalom eredményeként demográfiai robbanás következett be. Néhány évszázad alatt a lakosság száma tizenhétszeresére (5 millióról 85 millióra) növekedett. Végbement a gyűjtögetésről az ártéri földművelésre való átmenet. A lakosságot arra késztette, hogy széleskörűen áttelepüljenek a kevéssé lakott területekre, ahol a neolit forradalom még nem ment végbe. A támadás északról a Duna mentén dél felé, Kisázsián, kelet elülső részén, Eszak-Afrikán és Hispánián keresztül ment végbe. Kihasználva hatalmas számbeli fölényüket, az ősi szemiták keletről az elő-indoeurópaiakat a messzi északra (azokba a körzetekbe, amelyek nemrégiben szabadultak fel a jégtakaró alól) kényszerítették. A népek e harcának szemléletes képei fennmaradtak a kelta mitológiában. A kelta istenek ősi elnevezései arról tanúskodnak, hogy az ellenségeiknek meg nem hódoló ősszlávok intő jelként maradtak meg Franciaország ősi kelta lakosságának szemében, s istenként tekintették őket. A dananc-ősszlávok, akik a Goria-törzsből (azaz „hegyvidékiek”) származtak, alávetették a Garc-ősgörögöket, ezután pedig hosszú harcba kezdtek a dunai kultúrák szemita népeivel. Ez tükröződik az indiai (Manu-Szvarozsics) és a görög mítoszokban. A harc hosszú és igen kegyetlen volt. Az ősi indoeurópaiak szövetségesei a tőlük távol álló, az iráni Zagroszbeli sumeroidák voltak, akik még korábban véghezvitték a neolit forradalmat, majd pedig keletről Kisázsiába igyekeztek. A szemita-hamita harapófogót szétverték. A hamiták fő erőiket az egyiptomi hadszíntérre irányították, a szemiták pedig a görögre és kisázsiaira, hol végülis kivédték a suméreknek, az ősi egyiptomiak elődeinek támadását. Mégis, ez pirrhusi győzelem volt. A szemita-hamita támadás kifulladt. Az i. e. 6. évezredben az ősi indoeurópaiak is végrehajtották a neolit forradalmat. Miután áttértek a vándorló állattartásra, hatalmat nyertek a Nagy Sztyeppe határtalan térségei felett. Az ősi hamitákat egész Európában a kelták asszimilálták. Dánia és Pomeránia indoeurópai népei, valamint Thrákia ősi lakossága között az i. e. 5. évezred elejére hatalmas ütköző zóna alakult ki (Felső Dunavidék, Kárpátok vidéke, Ukrajna) egészen sajátos lakossággal. A későbbiekben e lakosság magva (Badeni kultúra) képezte a leszboszi, a tripoliszi és a trójai etnikum forrását. Ezért is van meg a kellő alapja annak, hogy összekapcsoljuk e régió lakosságát (közöttük a tatárlakiakat és a tripolisziakat) az ősi etruszkokkal, amiről antropológiai adatok is meggyőznek bennünket. Az ősi etruszkok ugyanis végképpen kiűzték a szemitákat az i. e. 5. évezred végén a Balkán többi területéről Kisázsiába és Kelet elülső részébe. Ezzel együtt megtisztították az utat az indoeurópai állattenyésztők előtt, akik győzelmesen nyomultak előre észak felől. BÁRCZY ZOLTÁN fordítása (Megjelent a TEHN1K. I MOLOGYEZS c. szovjet lap 1975/12. számában.) 66
