Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Juhász Péter: A nomád szerződéskötés rítusa az óbolgároknál és a magyaroknál
Csupán egy kérdés maradt még nyitva: miért fordították meg Omurtag emberei a nyerget? Ha tudjuk, hogy milyenek voltak a temetkezési szertartások, nyomban új távlatok nyílnak meg a kérdés megoldásához. László Gyula figyelt fel arra, hogy a honfoglaló magyarok sírjaiban talált leletek, különösen a szablya, az íj, a tegez és a nyereg nem olyan elrendezésben kerültek a halott mellé, mint ahogy az életben viselte. A szablya a jobb oldalra került, az íjjal együtt, a tegez meg nyilakkal ellátva baloldalra. A nyerget megfordították és a füvet a feje alá tették. Pedig az életben a szablyát és az íjat baloldalon, a tegezt meg jobb oldalon viselték. A temetkezést szigorú törvények kötik, évezredek alatt szinte mitsem változik, szó sem lehet tehát arról, hogy ezt a jelenséget gondatlanság idézte elő. Egyes altáji népeknél ma is így temetkeznek, bizonyára azért, mert a túlvilágot az élet folytatásaként képzelik el, de tükörképszerűen. Úgy, ahogy folyók és tavak tükrében láthatta magát és környezetét az ember. Képzeletükben a síron túli életben a bal kéz jobb kézzé változik, s ami baloldalt volt, az jobboldalra kerül, s a dolgok fejük tetejére állnak. Ezzel a szemlélettel és felfogással magyarázható az is, hogy a portrészerű pontossággal elkészített tastiki halotti maszkot temetkezéskor az elhunyt arcán darabokra törték. Az a tény, hogy ez a temetési mód a keresztény, buddhista és mohamedán vallásban egyaránt előfordul, arra mutat, hogy az új vallások keletkezése előtti időkből származik. Hogy a kérdést jobban megvilágíthassuk, egy kis kitérőt kell tennünk. A nagycsalád, nemzetség és törzs feje korlátlan ura családjának, nemzetségének, vagy törzsének. A nép hite szerint az ő személyes jólétüktől s termékenységüktől függ a család, nemzetség, törzs és törzsszövetség jóléte és a vagyon gyarapodása, még az állatállomány növekedése és szaporodása is. Sőt tőlük függ az embert s állatot egyaránt tápláló föld és növényzet termékenysége is. Az őstörténeti, valamint a barbár kori nép- és társadalomképződésben szabályszerű, hogy az összetartozás jegyei közül a származás, a közös ősök kultusza volt a meghatározó. A társadalom és nép alakulásának ebben a származási modelljében a mindenkori nemzedékek, az ősök, az élők és a születésükre váró lelkek egységében fogták fel összetartozásukat. Innen magyarázható az emberi közösség és a termékenység közötti okozati kapcsolat kultikus hiedelme. Mordvin rokonaink termékenységi szertartásaiban szoros kapcsolatot láttak a szerencsés házasság, bő gyermekáldás és a között, hogy a köles szalmája legyen olyan, mint a kocsirúd, magja, mint a tojássárgája, a rozs és a búza kalásza pedig mint az ostor. A keleti rokonainknál a nagycsalád feje mint a család papja végezte a termékenységi szertartásokat még a közelmúltban is. Sok népnél az uralkodó a legfőbb áldozatot bemutató pap is volt. így volt ez a bolgár-törököknél is, legalábbis Krum és Omurtag idején. Egy görög forrás és egy óbolgár kőfelirat is hírül adja, hogy Omurtag áldozatot mutatott be az óbolgárok legfőbb istenének, Tangrának. Omurtag tehát egyesítette a világi és a szellemi hatalmat. S mint az egész nép papja végezte a termékenységi szertartásokat. Egy szóval benne egyesült mindannak jóléte, ami uralma alá tartozott. A pogány világban a név nemcsak arra szolgált, mint manapság, hogy valakit megjelöljenek vele, hanem a totemisztikus eredetű név azonos volt az ember lényegét alkotó szellemmel, amely újjászületett benne. Az integritásos gondolkodásban, amelyen egy központ köré csoportosítást értünk, a nagycsalád, nemzetség, törzs és törzs- szövetség egésze (ember, állat, legelő stb.) meg kellett hogy kapja a család, nemzetség, törzs és törzsszövetség feje családjának nevét, mert csak így részesedhetett a család, nemzetség, törzs, vagy törzsszövetség fejének termékenységében, erejében stb. A család, nemzetség, törzs és törzsszövetség egésze tehát azonosult a törzsszövetség fejével, mert az integritásba csoportosítás a családfőről a családra terjed ki, majd egyre nagyobb fogalomkörök összefogására fejlődik, s ezt az azonosságot kifelé 44
