Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Juhász Péter: A nomád szerződéskötés rítusa az óbolgároknál és a magyaroknál
A HALOTT Én rosszat nem szóltam, számat ki se nyitottam. Lásd, gyöngy van a számban. Gonoszát sem beszéltem. Lásd, agát van nyelvemen.” A honfoglaláskor! sírokban talált kutyacsontvázakat is áldozati szertartás nyomának tekinthetjük. Az eddigi ásatások során az alábbi X. századi sírokban figyeltek meg kutyacsontokat: Szegedtől északnyugatra mintegy három kilométerre fekvő Öthalomnak nevezett dombcsoport alatt feltárt temető 1—5 sírjaiban az emberi csontvázak mellett ló-és kutyacsontot találtak; Hódmezővásárhely-Kopáncs I. temető 30-ik sírjában a kutyacsontok az emberi lábaknál voltak; kókai honfoglaláskori lovassírokban és a Nagyhalász-Kiszomborhegyen három sírban az emberi fejtől jobbra 20—30 cm távolságra voltak a kutyacsontok; Nagyhegyes-Mikelapos, Piliny-Leshegy 2. sírban kutyacsontokat, valamint Székesfehérvár-Szabadságtér: 3 sírban kutyafogakat találtak. A Csongrád megyei Eperjesen, az Ifjú Gárda Tsz. központjában elkezdett ásatásokon egy teljes kutyacsontvázat találtak. Az állatot az elhantoláskor bal oldalára fektették. Orrát nyugat felé fordították. A honfoglaláskori lovassírokban a ló orrát is mindig nyugat felé irányították. Ugyancsak teljes kutyacsontváz került elő azalavárilX—X. századi temető 154. és 155. sírjai között. Az állat itt is bal oldalán nyugodott és orrát szintén nyugat felé fordították. Ugyanezen gödör fenekén volt egy másik kutyacsontváz is, amely szintén bal oldalán feküdt, tájolása Ny-K-i. ALetkés-Vízfogónál feltártX—XI. századi temetődéli felében három helyen kutyakoponyára bukkantak. Ajánosszállási23.sírban meg fél kutyacsontvázat találtak. Mivel egyetlen kelet-európai nép sem ette meg a kutyahúst, ezt „a kutyaeskü régészeti emlékének tarthatjuk” — írja Bálint Csaba. A IX—X. századi magyar temetőkben egyes helyeken teljes kutyacsontvázakat találtak, máshol meg fél kutyacsontvázat, de voltak sírok, amelyekben csak kutyakoponyára bukkantak, s voltak sírok, amelyekből kutyacsontból készült talizmánok vagy kutyaábrázolások kerültek elő. Az eltérő temetési szokások mögött bizonyára különböző indítékok rejlenek, de valamennyi a totemisztikus hitben gyökerezik. Míg a fél kutyacsontvázat és a kutyakoponyát a kutyaeskü régészeti emlékének tarthatjuk (bár a kutyakoponya gazdája egészségét is védhette a másvilágon, hiszen a kutyakoponya a magyar és a kazak néphit szerint is magába fogadja a betegséget, tehát betegség elhárító ereje is van). A magyarság között és a bolgár-törökök őshazájában, a minuszinszki medencében is az a meggyőződés élt, hogy a másvilági mezőkre elköltözött halandó a koponyájában tanyázó árnyékeikében él tovább. Úgy látszik, ez a meggyőződés a segítő totemáliatokra is vonatkozott, a teljes kutyacsontvázakból — Dienes István és Bálint Csanád gondolatát továbbfűzve — arra gondolunk, hogy a X—XI. századi sírokba és sírok közé elhantolt kutyákat gazdájuk halálakor azért ölték le, hogy kísérjék és védjék a lelkét a hosszú túlvilági úton rá váró bajoktól. Ezt a feltevést a keleti párhuzamok is megerősítik. Az Amur torkolata körül és Szahalin partjain élő halász és fókavadász giliakok, saját nevükön nyivhek, a haldokló mellére helyezik kedvenc kutyáját, hogy lelkét az állat vegye át. Ugyancsak a giliakokról jegyezték fel, hogy a medveünnepeken kutyákat öltek le, hogy azok a medve lelkét is magukkal vigyék az őserdő urához, majd ott cseréljenek bőrt és a következő évben medve alakjában térjenek vissza. A volgai bolgároknál, a csuvasoknál is volt egy olyan felfogás, hogy a kutya képes elűzni a tisztátalan szellemeket és képes megvédeni gazdáját a rossz szellemektől. Ezért hántolták el a kutyát a ház sarka alá. A csuvasok között az a hiedelem is élt, hogy az elhunytat a halotti toron imádkozás közben kutya képében látják. Ez a hiedelem arra enged következtetni, hogy a temetés alatt az ősi bolgár-török szokásnak megfelelően a csuvasok is kutyaáldozatot mutattak be.25 A pogány csuvasok vallásos hitvilágában az elhunyt lelke imádkozás alatt átköltözik a kutyába. Az eb — a vogul 34
