Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Juhász Péter: A nomád szerződéskötés rítusa az óbolgároknál és a magyaroknál
hiedelem szerint — eredetileg az égben lakott. Az egykori totemisztikus hit emlékét őrzi a magyar folklór is. Totemisztikus származásának köszönhette emberfeletti erejét a székely népmese Kőmorzsolója. Totemisztikus eredetére fényt vet a mese másik hősének, Erős Jánosnak kérdése: „Hát te ember, eb agyából estél volna, nincs neked egyéb dolgod, mint azokat a sziklaköveket morzsolgatni a vízbe?” A kutyától származás gondolatát őrzi Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményének egyik népdala is: „Ebanyától lettél, / Kökényfán termettéi, / Táltos Lucza napján / Éjfélben termettéi. Az eb agyából való születést a magyar káromkodások is őrzik. Gunda Béla mutatott rá, hogy totemisztikus gondolat lappang az „ebadta kölyke, ebadta, kutyateremtette, ebanyájú, kutyafoganása, kutyafoganású bolondja” szólásainkban is. Már Freud kimutatta, hogy a totemállat voltaképpen az apa, az ős képviselője. A kettéhasított kutyákra és farkasokra való esküvés szokásának magyarázatát tehát az őstisztelettel kapcsolatos totemizmusban kell keresnünk. A. Castrén megfigyelése szerint az északi osztjákok a kutyaesküt a szamojédoktól vették át. Castrén szerint az északi osztjákok ennél a szamojéd esküformánál egy bálványképet törtek össze s egy kutyát vágtak le, a gyanúsítottat pedig oda vezették s azt mondták neki, hogy úgy vesszen el, mint ez a kutya, ha a gyanús ügyben vétkes. A legközelebbi rokonaink, az obi-ugorok, életéből vett néprajzi adatok és hét, Pecsora menti vogul áldozati hely állatcsontanyagának elemzése azt mutatja, amint erre már Bálint Csanád is felhívta a figyelmet, hogy a medvével és a farkassal szemben a kutyának semmilyen szerep sem jutott az obi-ugorok vallási elképzeléseiben. A kutyaesküt tehát bizonyára azoktól a bolgár-török törzsektől tanultuk el, amelyekkel évszázadokig együtt éltünk. Hogy a kutya- vagy a farkaseskü mit jelentett, azt keleti rokonaink, a vogulok és az osztjákok medve-, illetőleg farkasesküjüknél látjuk, akik belevágnak szent állataik, a medve vagy a farkas orrába, bőrébe s ezzel a szent állatnak, mint az eskü szentsége őreinek bosszúját hívják ki az esetre, ha az eskü hamis volna, vagy ha a szerződő fél az esküt megszegné. A vogulok és az osztjákok medvetiszteletéről és a tiszteletnek az eskü szertartásaiban való megnyilvánulásáról először egy szibériai száműzött, Grigorij Novickij számolt be, aki az ezerhétszáztízes évek elején (1712—15) Lecsinszkij Filofej tobolszki metropolita kísérőjeként utazta be az Ob és mellékfolyóinak vidékét. A medvetiszteletről és az esküeljárásról többek között ezeket jegyezte fel: „A bálványoknak különböző tiszteletén kívül az osztjákok (így nevezik az Ob-vidéki oroszok a vogulokat is) igen tisztelik a vadállatokat is, különösen a medvét. Ez utóbbival szemben tanúsított tiszteletük azon a tévelygő hiten alapszik, mintha amaz állat leterítésével bűnösökké válnának, úgy hogy, miután őt kezeikkel megölték, szükség volna őt különös tiszteletnyilvánításokkal kiengesztelni, mert egyébként megbosszulná majd gyilkosát. Ennek okáért az osztjákok, ha medvét sikerült ölniök, lenyúzva bőrét, a bálvány hajléka előtt helyezik el, kiterjesztik azt azon módra, hogy élő állatnak tűnjék. Azután az egybegyűltek nagy vigalmat és tánczot visznek körülötte végbe s kijelentik énekeikben, hogy ők nem vétkesek megöletésében, hiszen nem ők készítették a nyílnak vasát és tollát, hanem a muszka kovácsolta a vasat, a tolinak pedig a sas a nemzője. Ilyen énekekkel kurjantgatva végre közelebb jönnek s megcsókolják a kiterített bőrt s miután az efféle ördögi játékokkal bételtek, a bőrt eladja gazdája, akinek tetszik, minden további gond nélkül. Ezen vadállatnak ily különös tisztelete, úgy látszik, bizonyos fokban bálványimádás, mit az is mutat, hogy esküjöket is a bőrén erősítik meg s az ily módon tett esküt rendkívüli gonddal megtartják. Hasonlóképpen midőn arra kerül a sor, hogy az osztják ember ő felségéhez, az uralkodó császárhoz való hűségét esküvel igazolja s nyilvánvalóvá tegye: az ő tévelygő hi35
