Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - Balázs Ádám: Tamási Áron ismeretlen mesejátéka - Horváth István: Ütközők között, Költő sóhaja, Hány gondol arra, Ne gondoljátok, Rengetegben, Visszatérő álom a múltból, Szakadék, Középkori ének (versek)

TAMÁSI ÁRON ISMERETLEN MESEJÁTÉKA

Századunk magyar irodalmában a novellát is, a drámát is Tamási Áron közelítette legeredményesebben a költészethez. Az örökkön újat kereső, a színpadra költészetet, mesét árasztó író a novella és a regény meghódítása után a drámában is újítóként jelentkezett. Megteremtette az igazi népi játékot (Énekes madár), írt szüreti és farsangi mulatságokat, verses krónikát, báb-, mese- és rádiójátékokat, sőt rajz- és mesefilmeket is.

Ősvigasztalás címmel, 1978-ban jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó — az Akaratos népség című drámagyűjtemény folytatásaképpen—Tamási kallódó és kiadatlan színpadi munkáit; jelen sorok írójának válogatásában és utószavával. Úgy gondoltuk akkor, hogy ezzel az író valamennyi jelentős színműve ismertté vált. Most azonban újabb publikálatlan mesejáték bukkant elő a hagyatékból, az 1958-ban keletkezett SZÜNTELEN KIRÁLY.

Tamási érdeklődése életének válságos periódusában, az ötvenes évek elején fordult a gyermeki világ felé. Előbb önnön gyermekkorának farkaslaki éveit elevenítette fel (Bölcső és bagoly), később ifjúsági regényt írt (Hazai tükör), majd báb- és mesejátékokkal jelentkezett. Ebbe a sorba illeszkedik a Szüntelen király.

Ez a költői szépségű nyelven, a népmesék természetes derűjével megírt, bűbájos egyfelvonásos szervesen illeszkedik tehát az életműbe: benne is jelen vannak Tamási örökkön visszatérő témái; a szülőföld fényei, a népmese lebbenése. Szándéka most is a legnagyobb lehetett; költészetet varázsolni a gyermekszínpadokra. A színszerű kis darab az egész magyar mesejáték-irodalomnak nyeresége: része annak a vonulatnak, melynek csúcsain Szép Ernő, Heltai Jenő, Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor egy-egy mesejátéka magasodik.

BALÁZS ÁDÁM

HORVÁTH ISTVÁN

ÜTKÖZŐK KÖZÖTT*

Én akkor léptem át a küszöböt, mikor egymásnak ment a bent s a kint.

Visz az idő az ütközők között.

Zöldje elégett, s most a szemafor sivatag mélyén vörös lánggal int.

KÖLTŐ SÓHAJA

(Szisz halálára)

Az énekek még élnek.

A lélek,

amely zengette őket néma lett.

A vers Szilágyi Domokos halála után néhány nappal íródott, '76 novemberében. (A szerk.)

HÁNY GONDOL ARRA

Hány gondol arra, vajon hány, aki a hatalmi csúcson, dicsőítő tapsok zajára figyel,

hogy a tapsok közül nem, nem mindegyik neki kerepel?

Sok az önbecsülés arcán csattan el.

* Versek az erdélyi költő hagyatékából. Válogatott verseinek gyűjteménye a közeljövőben lát napvilágot, Ütközők között címmel.

13