Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Balázs Ádám: Tamási Áron ismeretlen mesejátéka - Horváth István: Ütközők között, Költő sóhaja, Hány gondol arra, Ne gondoljátok, Rengetegben, Visszatérő álom a múltból, Szakadék, Középkori ének (versek)
NE GONDOLJÁTOK Amért sohase sunyítottam ne gondoljátok én nem is vágytam hogy szeressetek. Tán jobban, mint ők, kik izzadtak a farkcsóválásban. Nem számit. A tél úgyis széthull. Tavasz se kérdi, szeretik vagy sem. Vállalja azt, mi reátartozik: — az életet, mely virágzik, s terem. RENGETEGBEN Susogást szövő hallgatás. Álomvetőllő suhan a fényszálak villanásain. Váltja a láthatatlan perc az idő titkos nyüstjeit. De az árnyakról nem szól az erdő, sem a vérmedvék barlangjairól. (1976 aug. 6.) VISSZATÉRŐ ÁLOM A MÚLTBÓL Vallattak álmomban: vagy ébren talán? Vall jam ki, amit nem én: ők akarnak. De csak azt tudtam: gyilkos az öklük, ajakom vérzik, és a némaság óriássá nő, s benne mint a tűz, makacson villog a vérvörös — NEM! SZAKADÉK Járjuk még útjaink, s ahol csak palló ing a szakadékon át, roggyant lábunk nyomát csikorgatja a fagy. Hova viszed magad, tőlem mind távolabb? Hátul negyvenhat év, elől fagy és sötét. Szakadék alattunk. Hát ide indultunk ujjongó boldogan? Az a táj, ott alant, örökre elmaradt, s itt havas szél süvölt. Jeget terem a föld. Egyedül merre tartsz? Úgyis a végső harc örök magányba dönt. S ott már nem lesz különb egyikünk se — por csak! A jégbe tiportad maradék melegünk, s amerre most megyünk nincs már két út, csak egy, és egyre hidegebb. Könnyebb volna ketten, két megrokkant vándor, árván, dérlepetten. (Magyarózd, 1976. szept. 8.) 14
