Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - A hunok nyomában (Beszélgetés Szer-Odzsav-val, a történelemtudományok doktorával. Az interjút készítette: Szoboszlai Ilona)
A HUNOK NYOMÁBAN Beszélgetés Namszrajn Szer-Odzsavval, a történelemtudományok doktorával Szef-Odzsav doktor a Mongol Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos titkára. Mongol őstörténettel foglalkozik. Járt Magyarországon is. Legutóbb megbízást kapott Har-Horin — latinos nevén Karakorum —, az ősi mongol főváros maradványainak föltárására. Ezért nyarankét három hónapon át ásatással foglalkozik. E munkálatokat az UNESCO anyagilag támogatja. Ugyanis az UNESCO égisze alatt egy hat kötetből álló munkát terveznek megjelentetni Közép- és Belső-Ázsia történetéről. A második kötet Har-Horinról, s általában a mongolokról szól. Talán kevesen tudják, hogy Har-Horinban Dzsingisz kán idején mohamedán és keresztény templomok is voltak. Erre egyébként utal több korabeli utazó, például Piano Carpini jelentése is. Az eddigi ásatások során igen sok, kereszttel megjelölt tégla került a felszínre, ám arról, hogy a keresztek mit jelenthettek valójában, a régészek között is vita folyik. Ezúttal Szer-Odzsav doktorral, a hun időkig visszanyúló, s bennünket, magyarokat is foglalkoztató őstörténeti kérdésekről beszélgettünk. Honnan erednek a hunok? Annyi bizonyosra vehető, hogy a hunok az időszámításunk előtti harmadik századtól az időszámításunk utáni első századig kizárólag Belső-Ázsiában éltek. Birodalmuk középpontja a mai Mongólia területén az Orhon folyó völgyében volt. Az Orhontóh nem messze van egy másik folyó, s ezt a mongolok máig is hun folyónak nevezik. Mit tudunk a nyelvükről? Általános népnév volt a hun; maga a köznép mongol és türk nyelven beszélhetett, vagy — ami még valószínűbb — a két nyelv közös ősnyelvén. Kik voltak a „fehér hunok”? Az időszámítás utáni első században a hun birodalom felbomlott. Egyik részük megalapította szienpi birodalmat, a másik részük pedig nyugat felé vándorolt, Közép- Ázstéba. Ők voltak a „fehér hunok”, akik a negyedik században eljutottak Európába is. Útjuk a Kaspi- és a Fekete-tenger északi partjai mentén vezetett. A népség hun, azaz mongol—türk magja ekkor már erősen keveredett az útközben talált, leigázott, csatlakozott népekkel. Milyen kapcsolataik voltak a hunoknak az ókor nagy kultúráival, civilizációival? Három éve jelent meg egy könyvem idehaza, tehát mongolul, Mongólia őstörténete címmel, melyben kifejtettem, hogy a hunok a kínai és a kusán birodalommal — ez utóbbi India északi részén és a mai Afganisztán területén helyezkedett el — szoros gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatokat teremtettek. Akadnak történészek, akik azt vallják, hogy a nomádoknak nem volt saját, terjesztésre érdemes kultúrájuk. Ez az állítás alaptalan. Ismeretes például, hogy Európában a hunok terjesztették el a kengyelt. Addig Európában kengyel nélkül ülték meg a lovat. Ez az eszköz lehetővé tette, hogy a lovas állva harcoljon, s ezáltal a nyeregben — vagy inkább a nyereg fölött — megsokszorozódott a mozgási szabadsága. Ez a lehetőség vezetett el a görbe kard használatához, melyet szintén csak a hunok terjesztettek el. A lovon történő 43
