Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Illyés Gyula: Föllebbezhetetlenül, Robinson szemével, Lábadozás (versek)
ILLYÉS GYULA FOLLEBBEZHETETLENÜL A méltóságos ballagásij órainga rézvillogásaival a tanítói lakban másképp mérte ki — boltosként — az életet, mint az a másik, a zihálva vágtató, a sürgető szavú a gépész-kovácsház konyhájában a sártűzhely fölött. Ez itt hamarabb is vert. Estefelé főleg, válaszul — egy-egy asztmás fölhördülés után — a sertés sirámokra és egy távoli üllő ritkuló csöngéseire. Miközben a tűzhely lángjai a félhomályban megtükröződve az ajtó üvegjén, a katekizmus szentképeinek máglyalángjait villogtatták színesen a zsámolyon kuporgó kisiskolás szemébe, Miközben fülébe a falióra vad futástól pihegve jósolta — versenyt a malac-jajokkal — izsáki ítéletek közeledtét. ROBINSON SZEMÉVEL Álló csontváza kútgépnek, tyúkólnak, fűrészbak térdig földben; szertedülten sajtár-dongák, küllők, — ez is a század harctere. Honnan lám én — megkerültem? Atyai udvar! Mert hisz körben ennyi műemlékként sem ifjú hitek, elvek gyászmezei. Hány már csak földbetenni való hullája hős küzdelmeinknek. . .. Rozsdás ráf, omladék sütőkemence, kiszállt belőle — hány éve? — a láng! Hanyatt a gazban fonyószék, kezelte még dédapánk, ha már nem szépapánk. Ez hat meg inkább, ez a sírkert. Itten gyúlsz, tékozló gyermek, — családi gyászra? Itt villog még egy emberpárti Isten terve, kedve; s megannyi jó tanácsa?
