Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Illyés Gyula: Föllebbezhetetlenül, Robinson szemével, Lábadozás (versek)
... Hason csúszkálgat soha el nem álló esőben kéményünk kaini füstje. Föl-fölszökell, szaglászva. Mire? Zászló szerepre tán, bár torlaszokra tűzve? S pöcegödrünk! — régésznek „kultúr-akna”. Kincs-érő lőcsvas, rúdlánc, — „nyüst!” — a tenger hajóroncsai robinsoni partra — Au choix! — ha megpróbálnánk még ez egyszer . .. Nos, szárazon én: óceáni rabja s tán annak is — itt —: bízz a messzeségben. Itt én ősz fürttel, elhányt, rozsdamarta emlékeivel annak, — mért is éltem! LÁBADOZÁS Lábadozás az elmúlás, beteghez voltál hasonló, ahogy öregedtél. Már járni kezdesz — újul a kedved — megállva az emelkedőknél, odabólintva csendes igent maholnap minden naplementnek.
/
