Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Nyelv és történelem (Szabó T. Attila munkásságáról)

letét fel kívánta dolgozni, később a Székelyföldre, a régi közép-erdélyi megyékre és a Szilágyságra szűkítette kutatásait. Évtizedek során hatvanöt doboznyi anyag gyűlt egybe, közötte 14 doboz Kolozs, 12 Maros-Torda, 8 Szolnok-Doboka, 5 Torda-Aranyos, 4—4 Csik, Háromszék, Udvarhely és Alsó-Fehér megyék helynévanyagát öleli fel. Mellettük azonban egy-két doboznyi anyag összegyűlt Arad, Bihar, Brassó, Fogaras, Hunyad, Szeben és Máramaros megyék helynévanyagából is. A teljes gyűjtemény jelenleg körülbelül hét-nyolcszázezer adatra tehető. A hatalmas tudományos értékű — a történet- és néprajztudomány számára is elsőrendű forrást jelentő —gyűjtemény egyelőre kiadatlanul áll. Csak a negyvenes években látott napvilágot néhány kisebb részlete: 1942-ben a több mint félezer lapos Kalotaszeg helynevei, 1945-ben A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei, A Dobokai völgy helynevei, illetve A szolnok-dobokai Tőki völgy helynevei című kötetek. Reméljük, a szótörténeti anyaghoz hasonlóan, egyszer a helynévtörténeti gyűjtemény is eljut a nyilvánosság elé.

A fiatal erdélyi tanár ilyen módon hamarosan a legeredményesebb magyar nyelvtudósok közé került, akinek érdeklődése és munkássága a nyelvtudomány legkülönbözőbb területeit: a nyelvtörténetet, a nyelvjárás- és szóláskutatást, a román és magyar nyelvi kölcsönhatásokat, sőt a nyelvművelést fogta át. Csüry Bálint példája nyomán ehhez a sokágú nyelvészeti munkához járult a néprajzi kutató tevékenység, amelynek Szabó T. Attila ugyancsak eredményes és tekintélyes mestere lett. Székelyföldi, kalotaszegi és Kolozsvár környéki néprajzi kutatásai szervesen egészítették ki a nyelvészeti kutatásokat. 1937-ben kiadott A transylván magyar társadalomkutatás című füzete pedig a történeti néprajz és történeti szociológia terén hozott új módszertani eredményeket.

Közben Szabó T. Attila hat esztendei vidéki tanárság után a nemzetiségi kultúra központjába, Kolozsvárra került, Kelemen Lajos mellett az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárának tisztviselője lett. Ekkor ismerte meg igazán az erdélyi múltat, a levéltári munkát és azt a szellemi izgalmat, amelyet a régi oklevelek böngészése jelent. Élete nagy részét ettől kezdve a kolozsvári levéltárakban töltötte: apró cédulákra jegyezte fel az iratokban talált helynév- és szótörténeti anyagot. Ahogy másnak a könyvtár, a műhely, az iskola vált második otthonává, úgy lett az ő második otthona a levéltár. A tudós maga több alkalommal is nyilatkozott a levéltárakban eltöltött élet örömeiről. „Életem java része — írta válogatott tanulmányainak 1968-ban keltezett bevezetőjében — a levéltári elvonultság mozdulatlan, sápadt csendjében telt el. A levéltárakban a múlt népi-emberi életével és belőle különlegesen éppen a nyelv történeti változásaival foglalkozva naponta érintkeztem és érintkezem ma is szellemi síkon a letűnt korok nemzedékeinek végtelen sorával. Mint szeszélyes gyorsasággal kerengő forgószínpad fel- és elvillanó jelenéseinek egyetlen személyből álló, tetszésnyilvánításra nem kényszerülő néma közönsége, a levéltári kutató a múlttá kövült, emlékezetté merevült, de a látó szem számára újra zajlóvá pezsdülő élet forgatagába lesekedik bele úgy, hogy körötte eltűnik a ma, és a múlt kavargó életének izgalmas, kandi szemlélése közben a szereplő személyek ajkán, tollán elámító, veretes nyelvi gazdagságában suttog, beszél, kiált felé a múlt.”

Gyűltek az adatok, lassan megteltek az otthon őrzött dobozok. 1940-ben az immár országos hírnévnek örvendő nyelvtudós a kolozsvári egyetem professzora lett, közben ellátta az akkoriban szervezett Erdélyi Tudományos Intézet vezetését is. Az Intézet eredményes munkát végzett az erdélyi magyar (és román) történelem, művelődéstörténet, néprajz és nyelv kutatása terén. Ekkor jelentek meg Szabó T. Attila Kalotaszeggel, a bukovinai magyar telepekkel, az erdélyi magyar népművészettel, illetve az Erdélyi Múzeum Egyesület történetével foglalkozó tanulmányai. Továbbá számtalan nyelvészeti cikke, szófejtése és szólásmagyarázata tudományos folyóiratokban, az Erdélyi Tudomá82