Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Nyelv és történelem (Szabó T. Attila munkásságáról)
nyos Intézet kiadványaiban. Emellett szerkesztette a nagymúltú Erdélyi Múzeum című folyóiratot, és Csüry Bálint mellett társszerkesztője volt a debreceni egyetem gondozásában megjelent Magyar Népnyelv című évkönyvsorozatnak. Munkásságában mind nagyobb szerepet kapott a nyelvjárás- és a szótörténet-kutatás. A felszabadulás után Szabó T. Attila a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd Babes-Bolyai Egyetem magyar nyelvészeti tanszékének vezető tanáraként dolgozott.Egész sereg kiváló nyelvész, közöttük B. Gergely Piroska, Kosa Ferenc, Szabó Zoltán, Vámszer Márta, Vöő István, Zsemlyéi János és mások tartoznak tanítványai közé. Tanári és tudományszervező tevékenysége következményeként jött létre a ma már nemzetközi hírnévnek örvendő „kolozsvári nyelvészeti iskola”. Minthogy korábban is a történetiség elvét, valamint a nyelv és a társadalom szoros összefüggését vallotta, munkássága szervesen épülhetett be a Romániában kibontakozó új magyar tudományosságba. A régi erdélyi magyar tudósnemzedék: Tavaszy Sándor, Kelemen Lajos, Csüry Bálint, Kristóf György és Brüll Emánuel munkatársaként pedig nemes hagyományokkal köthette össze a kifejlődő szocialista tudományos életet. Ebben az időben teljesedett ki igazán nyelvjáráskutató tevékenysége. Munkatársaival, egész tudományos alkotó közösséggel, amelyben különösen Márton Gyula és Gálffy Mózes játszott nagy szerepet, tervszerű munkával dolgoztaiéi Kolozs megye, a Fekete- és Sebes-Körös-vidék, illetve a moldvai csángók nyelvi helyzetét. Ezek — a negyvenes években indult s a hatvanashetvenes években kibontakozott — nyelvjáráskutatások alapozták meg a Románia Magyar Nyelvjárásai Nyelvtérképe jelenleg is folyamatban levő munkálatait. De ekkor bontakozott ki igazán a kolozsvári professzor nyelvtörténeti munkássága is, és ennek során az az alkotó tevékenység, amely az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár tudományos koncepciójának kialakításához, majd az első két kötet megjelenéséhez vezetett. Szabó T. Attila hatalmas munkát végzett félévszázados tudósi tevékenysége során. Idejének tekintélyes részét most is a levéltárakban tölti: az adatgyűjtés továbbra sem szünetelt. Tanulmányok és cikkek egész sorában dolgozta fel kutatómunkájának eddigi eredményeit. Ezekből az írásaiból három testes kötetet adott ki a Kriterion könyvkiadó: 1970-ben látott napvilágot az Anyanyelvűnk életéből, 1971-ben A szó és az ember, 1972-ben pedig a Nyelv és múlt című kötet. (Az utóbbiban Sz. Csáti Éva összeállításában a kolozsvári tudós munkásságának könyvészete is megtalálható.). Ezek a könyvek átfogó módon foglalkoznak a magyar nyelvtudomány legkülönfélébb területeivel: a szótörténettől a nyelvjárástörténetig. A nyelvész munkája erősen a nyelvi valósághoz kötött: a kolozsvári tudós sem vakmerő elméletekkel, hanem adatokban rendkívül gazdag tanulmányokkal szerzett hírnevet. Ő maga is az adatgyűjtésben és feldolgozásban látja munkájának igazi értelmét. „Mindig arra törekedtem és arra törekszem — állapítja meg —, hogy a történeti és a jelenkori adatok mentői gazdagabb sorozatát egybehordva, magukból az adalékokból szinte önként kerekedjék ki a magyarázat, a megfejtés, és ne a feltett, kikövetkeztetett nyelvi adatok ingoványából vezessen csuszamlós csapásokon át a bizonytalanságok kusza bozótjába az út. ”Az állandó adatgyűjtés, a még érintetlen nyelvtörténeti anyag feltárása a nyelvésznek mintegy kötelességét jelenti Szabó T. Attila nézete szerint. így tesz eleget a tudós annak a feladatnak, amelyet a nemzetiségi közösség érdekében vállalt. Az anyanyelv gondozása, múltjának megismerése és megismertetése olyan folyamatos munkát jelent, amely a nemzet (vagy nemzetiség) egészséges közösségi tudatának kialakításában tölt be nemes hivatást. (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár) Ennek az önként vállalt munkának legnagyobb eredménye a nyolc-tíz kötetre tervezett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első két kötete. Az első (A—C) kötet 1975-ben, a második (Cs—Élsz) kötet 1978-ban került 83
