Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Nyelv és történelem (Szabó T. Attila munkásságáról)

görög nyelvészettel foglalkozott. Másodéves korában ösztöndíjjal Svájcban járt, harmadévesként a skóciai Edinburgh, illetve St. Andrews egyetemén tanult. Angol könyveket gyűjtött, az újszövetségi görög nyelvet tanulmányozta. Első mestere a református teológia igazgatója: Tavaszy Sándor volt, aki tanulmányíróként jelentékeny szerepet játszott a romániai magyar irodalom életében, a marosvécsi Helikon közösségében is. A fiatal teológust ő biztatta arra, hogy járjon el a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba Kelemen Lajoshoz, aki akkor az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárosa volt. Kelemen Lajosnak is komoly szerep jutott az erdélyi magyar szellemi életben. Levéltári munkát végzett, az erdélyi magyar művelődéstörténeti kutatások legnagyobb tudományos tekintélye volt, aki terjedelmes tanulmányok és apró cikkek légiójában dolgozta fel az erdélyi magyar történelem, irodalom és művészet emlékeit. A harmadik mester Csüry Bálint volt, a kiváló nyelvtudós, aki már a középiskolában is tanára volt Szabó T. Attilának, s akivel később egyetemi tanulmányai során ismét találkozott.

A fiatal kolozsvári tudós végül is a pedagógiai pályát választotta, két nagyhírű iskola: a nagyenyedi Bethlen Kollégium, majd a zilahi Wesselényi Kollégium tanáraként tevékenykedett. Mindkét iskola nemes hagyományokra tekinthetett vissza, könyvtáruk és levéltáruk az erdélyi magyar művelődéstörténet valóságos kincstára volt. A fiatal tanár nemes hivatástudattal mélyedt el az enyedi és zilahi hagyományokban, s kollégiumi tanárhoz méltóan folytatta tudományos kutatásait. Első tanulmányai irodalomtörténeti témákat dolgoztak fel. 1929-ben jelent meg első írása az Erdélyi Múzeum Egyesület XVI—XIX. századi kéziratos énekeskönyveiről. Ezt követték egy ismeretlen kuruckori énekről, Balog Józsi balladájának változatairól, Lupuj Vajda történetéről, az Erdélyi Múzeum Vadadi Hegedűs kódexéről, Fiátfalvi György 1626-os Pokolbeli látomásáról és más erdélyi irodalom- valamint művelődéstörténeti emlékekről szóló tanulmányai. Olyan jellegzetesen erdélyi tárgyat is feldolgozott, mint a román nyelv tanítása a gyula- fehérvári kollégiumban a XVII. század közepén. Tanulmányai rendszeresen láttak napvilágot az Erdélyi Irodalmi Szemle, az Erdélyi Múzeum, az Irodalomtörténet és az Irodalom- történeti Közlemények című folyóiratokban. ígéretes tudományos pálya indult: az ifjú Szabó T. Attilára szép jövő várt volna az irodalomtörténetírás körében is.

Ebből a körből Csüry Bálint személyes és tudományos vonzása szakította ki. Közvetlen kapcsolatba került neves tanárával, 1929-ben Moldovába is elkísérte, kutatóútra a csángók közé. Ekkortájt ébredt benne érdeklődés a nyelvészet iránt. Csüry Bálint, majd Pais Dezső hatására kezdett nyelvtörténettel foglalkozni. Előzőleg azonban irodalomtörténeti doktorátust szerzett 1933-ban a debreceni egyetemen. Doktori disszertációja Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI—XIX. században címmel 1934-ben Zilahon látott napvilágot. Az irodalomtörténeti érdeklődést azonban csakhamar felváltotta a nyelvtudományi kutatás. Első nyelvészeti tárgyú dolgozatát 1932-ben a Közép-Számos vidék határneveiről írta, majd Nagyenyed, Zilah, Dés és Máramaros helyneveiről közölt dolgozatokat. 1934-ben a Magyar Nyelvben adta közre A helynévgyüjtés jelentősége és módszere című előadását, amely a korszerű helynévtudományi kutatásokat szorgalmazta. Győrffy István nem sokkal korábban a magyar nyelv „mostohagyermekeinek” nevezte a hely- és személyneveket, annyira kívül estek a tudományos kutatás érdeklődési körén. Szabó T. Attila a helynévkutatások általános művelődéstörténeti fontosságára hívta fel a figyelmet, minthogy e kutatások nem csak a nyelvész, hanem a néprajzos és a történész számára is értékes adalékokat eredményezhetnek.

Ettől kezdve hosszú időn keresztül a helynevek gyűjtése és vizsgálata állott a kolozsvári tudós munkásságának tengelyében. Ahogy 1955-ben tartott Az „Erdélyi Helynévtörténeti Adattár" és Az erdélyi helynévkutatás néhány kérdése című előadásában beszámolt róla, a helynévkutatást 1925-ben kezdte meg. Kezdetben a történeti Erdély egész terű.

81