Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Baj-gyűjtemény (befejező rész)
élvezet? Mindenesetre jelezni akartuk, hogy a fogyasztói élvezet nem azonos a teljesebb — milyen is az? — életélvezettel.) Elképzelhető, hogy ez a lány is a boldogság egyik szeletében akar teljesen boldog lenni. Méghozzá: nem is akárhogy. Lehet, hogy jobb híján? Vagy a sokvágyúság: a lehetséges legtöbb? Halas hatalmas? Az első, s későbbi halasi benyomásokból közel sem mindent elemeztem. A „bajgyűjteménynek” ez a rövidített változata a legfontosabb problémák mindegyikét sem mutathatta be. Azt sem, hogy mit hozhat a jövő, s ezért mit kellene csinálni. Álmodozás vagy latolgatás helyett — nem minden hátsó gondolat nélkül — századeleji ,,szoci- ográfusoktól” idézek: „Az évtizedes haladás ellenére Kiskunhalas ma még legnagyobb részben poros, elmaradt nagy falu, ahol alig-alig lengedez a modern idők szele. Haladni akar, az tény, tud is, ha vezetése jó kezekben van, az bizonyos. De a szebb jövő érdekében számos intézkedés vár a hatóságra.” „Halas józan népe, melynek se tájnyelve, se külön szokásai, viselete nincsen, minden erejével a pozitív haladás útjára lépett, hogy megvalósítsa az ősei kedvelt mondását; »Halas hatalmas«. De ezt csak okos, czéltudatos munkával fogja tudni elérni. A város vezetőinek világosan kell látni évtizedekkel előre és minden lépéssel tervszerűen munkálni egy fényesebb jövőn, mely a múltnak és a jelennek gyermeke. Az elmaradottság kátyújából Halast a közlekedési eszközök jósága és lakosságának kemény munkája rántotta ki.” A dolgok konokul — s talán pimaszul — is ismétlődhetnek: a mai vezetők s nemcsak vezetők gyakran ugyanezt gondolják — nem is sokkal kevesebb pátosszal. Hogy aztán Halas hatalmas lesz-e? Nemcsak a hatalmasoknak kell tudni, s nemcsak rajtuk múlik. jegyzetek 7 Halas múltja a köztudatban felületesen sem ismert. Mindössze egy Erdei Ferenc-idézetet fúj min* denki, amivel a harmincas évek városát jellemezte: „Halast mint a legrégibb mezővárost, legjobban is köti a múltja. Semmit sem mutat a többi mezővárosok buzgó és türelmetlen törekvéseiből. Halas nem siet.” (Erdei F.: Futóhomok) Senki nem teszi fel a kérdést: így volt ez pontosan? Ha igen, miért volt így? A kérdés annál is inkább feltehető, mert Erdei — szintén a Futóhomokban — ezt is írta: „Halas például — noha kunjai kényelmesek és stagnálnak — fejlődő és gyarapodó város.” Akkor hogy is volt ez? 8 Két részlet M. József életrajzából: „1944 október végétől mikor városunk felszabadult a város életének újra megindításában részt vettem. Október 29-én 11-ed magammal alakítottuk meg a legális kommunista pártot. Életre hoztuk a Nemzeti Bizottságot is, és az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőnek választott meg a város közönsége, s a párt parlamenti frakciójában dolgoztam éveken keresztül. Tagja voltam az 1945-ben újjáválasztott parlamentnek is. 1945. január 1-től Kecskeméten mint szervezőtitkár dolgoztam, április 1-től Debrecenbe az Országos Földrendező Tanácsba, mint tanácstag kerültem, és onnan az államapparátussal Budapestre kerültem. 1949. június 30-ig mint tanácstag, 1950. aug. 1-ig mint tisztviselő dolgoztam. Aug. 1 -el Gyulára mint a Körösvidéki Öntöző Vállalat igazgatója kerültem.” „1956. augusztus 1-vel saját kérésemre a központi pártbizottság személyi nyugdíjával kerültem nyugállományba. Azóta az itteni pártbizottság munkájában veszek részt. Dolgoztam mint városi vb-tag, hosszú évekig a belvárosi nagy létszámú pártszervezet titkára voltam, 1957-től idáig folyamatosan a városi tanács egészségügyi osztályának munkájában veszek részt”. (Kkhalas, 1965. szept. 2.) 9 Veres Péter 1937-ben írt „Agrárkultúra és parasztság” cikkében olvasható: „Azt azonban, hogy minden kistermelő boldoguljon, nem idézi elő a legjobb szakoktatás sem. A szakoktatás csak az illető termelőközösség általános színvonalát adja meg, mint ma a hollandoknál vagy a dánoknál, 46
