Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Baj-gyűjtemény (befejező rész)
mél/iségei fekszenek, a szanálásnál azonban csak hármat vagy négyet hagytak meg. A többiből legfeljebb sírkövek maradtak. Arról volt aztán szó, hogy kegyeleti park létesül, csak hát ennek az építése egyre késik, most talán a temető kerítése elkészül, s akkor a lakótelepiek a temetőt nem használhatják szemétdombnak. Utólag nézve az eseményeket azt kell mondani, hogy a temető szanálása meggondolatlan lépés volt, az illetékesek fel sem mérték, hogy mit csinálnak, később pedig védték a mundér becsületét. Ráadásul a szanálás és a kegyeleti park építése valószínűleg többe fog kerülni, mintha a városban másik helyen közművesítettek volna. S ez a perpatvar nem támadt volna, ha a tanács vezetői előre kikérik a lakosság véleményét. De nem kérték, sőt megfenyegettek nem egyet, aki a közös levelet aláírta. Végül a szanálás bizony kegyeletsértés volt, múltrombolás, sőt — mondjam, ne mondjam? — sírrablás, meg minden. A város nagyon felboly- dult, s addig aligha nyugszanak meg a kedélyek, amíg legalább a kegyeleti park nem épül meg. Tervezése évek óta húzódik, pedig a városban dolgozó egyik fiatal erdő- és környezetvédő mérnök, igaz vizsgamunkaként, megtervezte a temető átalakítását De a valóságos tervezést mégsem rá bízták, hanem fővárosi mérnökökre, ami nemcsak a helyi szellemi erők fecsérlését jelenti, hanem azt is, hogy Halas rengeteg pénzt feleslegesen kidobott az ablakon, s könnyen lehet, hogy minőségileg is rosszabb tervet fog kapni. Jól volt ez így?” Bármerre jártunk a városban, minden második helyen szóba hozták a temető sza nálását. Nem tehetjük, hogy ne beszéljünk róla. Olyannal — a vezetőket kivéve — nem találkoztunk, aki helyeselte volna ezt az elhatározást, pedig a temető helyén szemrevaló lakótelep épült. Meggondolandó: 1. Ha sokan nem értettek egyet a döntéssel, akkor helyes volt-e nem megmásítani a határozatot, hiszen a gazdasági előnyök sem voltak különösebben csábítóak? 2. Ha a városban dolgozik olyan kvalifikált szakember, aki a kegyeleti parkkal saját jószántából is foglalkozott, helyes volt-e, hogy a konkrét tervezést nem bízták rá?11 stb. Lehet, csak az volt a baj, hogy nem akadt olyan illetékes, aki be merte volna vallani: most tévedtünk?! Kétszáz forint egy koporsó felemeléséért? Kitérőként egy történet: „Tíz éve történt, Halason akkor még nem volt temetkezési vállalat. Szombat délután jött egy parasztember, szekkérel — koporsóért. Nem volt már bent senki, aki feltegye vele a koporsót a szekérre. Csak engem talált ott, mint főorvost. Nem küldtem el, megfogtam a koporsó másik végét. Amikor végeztünk, az ember odalépett hozzám és ötven forintot akart a zsebembe csúsztatni. Tiltakoztam, nem engedtem. .. Az ember csak erőltette, már azon voltam, hogy megmondom neki: főorvos vagyok. De aztán kapcsoltam... Ha elárulom neki, hogy mi a rangom, azt hiszi, kétszáz forintot kell adnia. ..” Tősgyökeresség, tettreszántság Ha már a múltnál időztünk, izgalmas kérdés, mi jellemzi a tősgyökeres halasiakat? „Nem nagyon maradtak a föld mellett; munkásokká váltak, de lélekben parasztok maradtak. A tekintélyt még mindig az adja, hogy kinek milyen vagyona van. Jobban ez a mérce, mint tíz évvel ezelőtt. Jól él a nép, de nem okosan. Az idegent gyüttmentnek tekintették, ma már nincs így. Amikor fiatal voltam — 1940 és 1947 között — nagy gondot okozott: valaki református-e vagy katolikus. Most alig. A cigányokkal már vegyesházasság is előfordul. Ha ritkán is. Nem tudom, van-e összetartás a halasiakban. Talán. A rokoni kapcsolatok bomlófélben, a nagy disznótorok nincsenek, ahol a távoli családtagok is összejönnek. Kivétel a lakodalom, s a temetés. Egyformán kaparnak. 36
