Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Baj-gyűjtemény (befejező rész)

Váljék a nyilatkozó becsületére, hogy szembe mert nézni egyénisége hiányával, s az egyetem második éve után megkísérelte tudatosan építeni személyiségét. Az önkínzó- önboncoló vallomás és a többre hivatott költő lassan egy évtizede tartó válsága tanúsítja, hogy a család, az iskola, s a nevelés akkor lehet megközelítőleg elégedett, ha a diákból szuverén — a bírálástól sem tartózkodó — személyiség nevelődik. Hasonló a szocializmus mellett elkötelezett költői magatartás konfliktusa is: csak úgy képes társadalmilag hasznos lenni, ha egyszerre lehet segítő és bíráló, avagy — jobb szó hiányában — pártos és ellenzéki. (Pártos ellenzéki?) Meg kell kísérelnie összeegyeztetni: a szervezeti beintegrálódást a kreativitással, a hatalmi szakszerűséget a szuverén alkotással, a hivatali véleményt a gondolkodás szabadságával? Nincs más mód, mint függetlennek lenni a függésrendszerben?

A másik diák (B. G.) egyetemista, közgazdászhallgató: „Kiskunhalas régi, alföldi, tipikus kun város. Kun tradícióit, légkörét, agrárjellegét apám büszkén tudatosította bennem. Édesanyám szövetkezeti fényképészetben dolgozott, apám a vasútnál. Az iparos és vasutas „bélyeg” családunkra ragadt, régen a kevéssé iparosodott városban nagy szó volt a vasúthoz kerülni. Sok gazdálkodó, volt kisbirtokos, bérlő a biztonság, a nyugdíj miatt vállalt munkát a vasútnál, de nem adta fel paraszti életformáját, sőt inkább élte azt. A múltból maradt, túlhaladott hangulat a szőlőké, a szőlősgazdáké vagy a tanyán gazdálkodó volt kis- és középbirtokosoké. Sokszor éreztem, hogy a nagyon becsületes, nyílt, dolgozó gazdák felett kicsit méltatlanul múlt el az idő, de ők így is tiszteletre méltó tartással, s eredményesen találták meg új helyüket.

Kilenc éve Írattak be a Szilády Áron Gimnáziumba. Régi nagyhírű intézet ez, névadója, a nagy orientalista tudós harcolta ki vagy nyolcvan éve, hogy megépüljön a református főgimnázium neoreneszánsz épülete. Egy gondolat erejéig meg kell állni a reformációnál: a redemtionális, kun birtokos „nyakas” kálvinista is. Halas a kilencezer reformátussal a Duna—Tisza közén a legnagyobb kálvinista város volt. Otthon sok ilyen hatás ért, édesapám presbiter is, jól emlékszem a vallásos jellegű ünnepekre, a családias sze- retet-vendégségekre. Úgy tűnik, a reformátusság ma már nem határozza meg úgy a város jellegét, nem tartozik úgy hozzá, mint gyermekkoromban.

A gimnázium „az én időmben” szigorú, sokat követelő, de sokat is adó intézmény volt. Nem ítélem el, hogy jelvényt kellett hordani, s nem lehetett hosszú hajunk. A legkiválóbb tanárok oktattak, főleg az idősebb generációból, egyéniségek voltak. Most — volt tanáraim mondják — kissé felhígult a társaság, sok tradíciót feladtak, többen vannak, akik a modernség szavát megérteni vélik. Ma tán nem érdem gimnazistának lenni, én még annak éreztem. A tagadhatatlan hanyatlásért elsőrendűen felelős az igazgató, szakmailag és erkölcsileg egyaránt. A komoly könyvtárban nagyon kellemes légkör volt, elsősként itt találkozhattam felsőévesekkel, működött itt versmondó kör és színvonalas egyetemi előkészítő.

Itt kapcsolódtam be a mozgalmi munkába, pár értelmes, lelkes szándéktól eltekintve a KISZ-tagságot az jellemezte, hogy a felvételin számító „jó pont” reményében ügyködtek. A városi mozgalmi vezetés, s a KISZ-t patronáló tanárok némelyike enyhén szólva kívánnivalót hagyott maga után. Ma már a februári diákbál sem ad sokat a diákoknak, mint ahogy a társadalmi-politikai ünnepeket utolérhetetlen színvonalon szervező, tán legkiválóbb volt tanárom problémái is szaporodnak. Nem megtiszteltetés ma szavalni, rendezvényen közreműködni.

Közgazdászhallgató vagyok, de ahhoz nem kell gazdászgondolkodás, elég egy tízéves gyerek értelmi szintje is, hogy belássuk, a gazdasági élet olyan csődjét, mint a HÓDIKÖT kiskunhalasi gyáregységét, a hírhedt DANIELLA ügyét társadalmunk már egyszerűen nem engedheti meg magának. A gazdasági tervezés, szervezés minimumait nélkülöző gyárat nem lehet egy jószándékú, de hozzá nem értő, egykori politikai káder32