Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Baj-gyűjtemény (befejező rész)
re bízni. A sok milliós ráfizetés drága tanulság volt. A leírtakat persze távolról sem tekintem feltétlen igazságoknak, a kevés idő és a kellő áttekintés hiánya nehezítette dolgomat, de a megfogalmazások értelmét igazságkeresésükben látom.” Kálvinizmus, vasutasság, tanáregyéniségek, helytelen beruházások, igazságkeresés — ennyi bőven elég ahhoz, hogy ne hiányozzanak a szuverén egyéniséggé válás rajtkövei. De ezek az élmények, tapasztalatok,szándékok önmagukban még nem garantálják, hogy valóban egyéniséggé, pláne harmonikus személyiséggé válik. Nem is csak rajta múlik. „ennyi minden történt” Az eddigi leírtak olyan félreértésre adhatnak okot, hogy a társadalmi bajok legfőbb okát a nevelés gyengeségében látom. Messze nem erről van szó, hiszen az iskola, mint a család is, tükre a társadalmi folyamatoknak, ha több-kevesebb sikerrel hat is azokra. De a történelemre sem lehet mindent ráfogni, ha a múlt — az iskolánál sokkal jobban — determinálja a jelenlegi eseményeket. Ráadásul ebben a dolgozatban lehetetlen, hogy a város elmúlt egy-kétszáz éves, vagy akár az utolsó húsz-harminc éves fejlődését alaposan elemezzük. Azért kapok bele-bele a múltba mégis, s egy-egy — nem is mindig jellemző — részletet azért emelek ki a homályból, mert Halason is azt tapasztaltam úton útfélen, hogy az utolsó ötven év történelme kibogozatlan. A konkrét események feltáratlanok, az általános megállapítások felületesek, s a mára érvényes tanulságok nem fogalmazódhatnak meg. (A helyi monográfiáról az egyik városvezető is kijelentette, hogy ebben a vonatkozásban használhatatlan.) Magam most csak annyit tehetek, hogy a történelmi kutatások — s ezek ódzkodások nélküli közzétételének — hiányára felhívom a figyelmet. Azzal, hogy egy-két koronatanút néhány bekezdés erejéig megszólaltatok.7 Egy eszme sikere nemcsak azon múlik, hogy az eszme jó, hanem azon is, hogy kvalitásos emberek képviselik-e. Egy kiváló eszme értékét leronthatja, ha képviselői között nincsenek jelentős személyiségek. Nagy élvezettel beszélgettem Halas egyik — talán legismertebb — kommunistájával (M. J.-vel), aki változatlanul lenyűgöző személyiség, holott 83 éves múlt. Kicsi, töpörödött emberke, rosszul hall már, ellentéte a hivatásos veteránoknak, nem tömjénezi se magát, se a várost; tele van humorral, iróniával, a frázisoknak is egyéni ízt ad. A mondandója rengeteg, talán ezért is csapong: „Amikor 24-ben Halasra kerültem, többet tudtam, mint sok halasi... Nem könnyű megérteni a párt politikáját, mert a felkészült politikusok egymással is vitáznak. Azaz nincs szentírás. Lenin nem közölte, hogy melyik sémában csináljuk a kommunizmust. . . Halason nem volt proletár, legfeljebb agrárproletár. Feudális nagybirtok sem, az emberek átmentek a szomszédos Csongrád megyébe aratni, dolgozni. 1944 őszén Debrecenben voltam, csak közvetve tájékozódtam Halasról, s már elmondtam, hogyakkor nem voltak itt kommunisták, illetve akik voltak, azoknak fejükbe szállt a dicsőség, s azt hitték, mi vagyunk már az urak, nekünk mindent lehet. 46-ban az országos földrendezési bizottsághoz kerültem, a földreform befejezéséig miniszteriális tisztviselő voltam, így az egész országot sikerült megismernem . . . Harmincháromtól vagyok párttag, de már 19-ben vezetőségi taggá választottak. .. Rákosi addig jámbor volt, amíg meg nem szerezte a hatalmat. Ötvennégyben azonban megráztam magam, amikor kezet fogtunk... Halas 57-ben egy nagy szemétdomb volt, ebből kellett várost csinálni. Akinek a szeme megszokta, az nem is látja, mennyi minden történt. Gyakran hallottam: én csináltam, én csináltam. A kommunista ott kezdődik, hogy a közösségi szellemet megszokja. Olyan légy, aki az én helyett ti-t érez ... 57 után viharos volt Halas élete, nekem az volt a legnehezebb harcom, hogy a pártból kiszorítsuk a korrupciót. Az embereket meg kell nyerni, hogy a többség bízzon bennünk. A vezetők többsége 33
