Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Balázs József: A fekete parádé (elbeszélés)

— lesz rá elég idő — meghághatja a táncosnőt. Egyáltalán nem szerette, hogy ezt már most szóbahozzák . ..

Az éneklés egy pillanatra elhallgatott.

— Én még szűz vagyok — mondta a lány, aztán újra felharsant a dal.

A festőnek éppen azon járt az esze, hogy egyszer Firenzében járva, még főiskolás korában egy irdatlanul nagy diákmenzán ebédelt. Akkor látott egy ugyanilyen alakú nőt, mint ez a táncosnő. Lusta, lassú mozdulatokkal evett, az asztal alatt összeszorította hosszú combjait, többször megdörzsölte a melle alatt a bőrét, a melltartója szoríthatta, s ő annyira izgalomba jött a nő látványától, hogy elhatározta, kísérni fogja Firenze utcáin, s ha lesz elegendő bátorsága, megszólítja. Aztán mégsem ment utána, a nagydarab néger lány eltűnt a diákmenza forgatagában. Most pedig itt van Mary, eredeti ötlettel kirándulásra kényszeríti őt is meg az öreget is, azazhogy nem is kell kényszeríteni őket, mert összehasonlíthatatlanul jobb ez, mint az ő albérlete vagy egy olyasféle presszó, ahol Neumann úrral találkozni szokott.

A cirkuszi fullajtár egyszerre csak a fejéhez kapott, most jött rá, hogy ott a rádió beépítve a kocsiba; gyorsan bekapcsolta. Egy távoli adóról recsegő tánczene szólt, Mary most már ezt kísérte, még tapsolt is egy kicsit hozzá.

— Van abban valami, hogy szép az élet — élénkült fel az öreg is.

Mary rászorította a tenyerét a festő homlokára, majd megigazította a haját.

— Én még szűz vagyok — dorombolta.

— Hallja — kért gyors segítséget az öregtől a festő — hallja mit mond?

Hamala ugyanazt az alattomos izgalmat érezte a táncosnő mellett, mint akkor Firenzében a diákmenzán, amikor utána akart menni a nagydarab, titokzatos lánynak, bőrének olyan szaga van, amitől egyre szaporábban kell vennie a levegőt. A szeretkezés előtti izgalomtól össze-vissza kezdett beszélni, s majdnem beleharapott a nő vállába.

Mary egyre ismételgette:

— Én még szűz vagyok — és minden alkalommal ökölbe szorított kézzel megkocogtatta a festő homlokát.

Neumann úr fontoskodva, tudálékosan jegyezte meg:

— A kérdést tüzetesebben is meg kéne vizsgálni. Nemsokára a földnek egy olyan pontjára érünk, ahol erre meglesz a mód és a lehetőség.

Hamala belenyugodott a volt cirkuszi fullajtár közlésébe.

Beértek egy faluba, a táncosnő intett, hogy itt álljanak meg valahol.

Neumann úr, valószínűleg a falu közepén, a templomkert mellett, lassított, majd egészen közel a kerítés sűrű és magas bokrai mellett megállt.

— Az előbb még valami titkos záradékról beszélt, csak te nem értetted — mondta az öreg a festőnek.

— Titkos záradék — ismételte Hamala az öreget. — Milyen titkos záradék?

— Amelyikben le vagyon fektetve, hogy a fekete revü hölgyeinek bizonyos alkalmakkor le kell feküdni a revü tulajdonosával. Ezt titkos záradékként csatolták a szerződéshez . .. így azután, ami az ő szüzességét illeti —suttogott Neumann úr — bizonyos kétségeim vannak.

Mary, úgy látszott, sejti, miről beszélnek, élénken tiltakozott. Kézzel-lábbal magyarázta, hogy az nem számít, amit a titkos záradékban lefektetett a revü tulajdonosa, az igaz, már kétszer őrá is sor került, de az nem volt az igazi, az ő életében annak nincs jelentősége. És mindig szüzességének a bizonyítását hangsúlyozta.

— Tanulni akarok, szükségem van a pénzre. Genetikai pszichológus akarok lenni — érttette meg nagynehezen a volt cirkuszi fullajtárral, hogy végülis életének a célját egyszer s mindenkorra tisztázza.

— Genetikai pszichológus — komolyodott el az öreg.

18