Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Profán ballada

Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek, Lelkem édesanyám három éve halott,

Három tavasz jőve, könnyem mind elfogyott, Szép palotaházban, árvaságra hagyott. Bezárva az ablak, ládában a ruha,

Szép karikagyűrű, fátyolos fityula,

Elvásott a zár is, porba hull a könnyem, Nincsen evilágon vigasztalást lelnem.

De már mostan apám, lelkem édesapám,

Kit hozol a házba, szép palotaházba,

Verje meg az isten a mézes mostohát, Pusztijjon el ingom, s a cifra palotát.

Verje meg az isten a cifra palotát,

Béklyóba verte bús életem sorát,

Szomorú szívemnek keserves kaloda,

Nem kell árva lánynak a fényes palota.

KÉTKEREKŰ ELESÉGES TALIGA A CSERÉNY VÉGÉBEN. A BOJTÁR EZZEL HORDTA KI HETENKÉNT AZ ÉLELMET A PÁSZTOROKNAK. (BUGAC, 1917.)