Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oknyomozás és célkeresés (Halasiak városuk művelődéstérképe előtt)

Ne adjunk neki recepteket, ne legyenek eleve elrendelt dolgok. Lehessen sokfélét beleérteni abba, hogy ’ember’. Ne haragudjon, hogy ilyesmiket teszek hozzá szárnyaló vágyakhoz és tervekhez. Amikor rettentően ráérek, ez ugyan ritkán fordul elő, kimegyek a temetőbe és elgondolkozom, hogy ezek az emberek lejátszották a Divina Com- mediát. Ki így, ki úgy, ki torzul, ki emberi módon. Adyval együtt én is azt kérem, hogy a lelket mészárló komédiának célja és neve az élet legyen és, hogy ne legyen az életemmel párhuzamosan színjátékom, és hogy ne kelljen színt játszanom, hogy lehessen színt vallanom, hogy ne kelljen spekulálnom. Egyszóval legyen az élet a maga meztelenségében, mert egyszeri, megismételhetetlen, éppen ezért csodálatos, ez lenne a három kívánságom ...” Ami a terveket illeti, felajánlotta megvalósításukhoz alázatos szolgálatát, például utcaelőadást, bármiről.

Ha összegezés lenne írásom, F. Nagy József szavai után nem következne másé, mivel azonban munkahipotézis, egy egyetemre járó szakmunkásnak adom át a szót: „Zám Tibor vagy valaki hasonló főnyeremény lenne a városban, úgy értem, ha itt élne, és állandóan vizsgálná a dolgokat így, tényirodalmi szinten és velünk együtt gondolkodna azon, amit észrevett nekünk. Óriási szükség van arra ezekben az időkben, hogy az emberek saját sorsukat el tudják képzelni mielőtt megváltoztatnák. Ezért kell a Forrás, de itt is fakadhatna egy Kiskunhalason.”