Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - MŰHELY - Czine Mihály: Németh László vásárhelyi évei (Grezsa Ferenc könyvéről)
CZINE MIHÁLY MŰHELY NÉMETH LÁSZLÓ VÁSÁRHELYI ÉVEI (Grezsa Ferenc könyvéről) Grezsa Ferencnek óriási volt a feladata: a XX. század egyik legnagyobb írójának és gondolkodójának fontos pályaszakaszát kellett felderítenie és értelmeznie; olyan alkotóét, akinek a megítélése talán a legvégletesebb volt. Nem is tűz és víz, de tűz és jég ütközött körülötte; különösen a könyvében tárgyalt időszakban. S az életművet kevésbé ismerők előtt már az is kétséges lehet; szabad-e, érdemes-e egy írói életmű alig pár esztendős szakaszának a vizsgálatára egy kandidátusi disszertációt szánni, mikor a részletekben elmerülés veszedelme már amúgyis régen kísérti irodalomtörténet-írásunkat. Természetesen: lehet, sőt, szükséges, ha a pályaszakasz jelentős. Egy-egy fontos pályaszakasz részletes vizsgálata az egész életműre, sőt történeti szakaszra fényt vethet: Király István Ady-könyve, s Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiája erre a legfrissebb igazoló példa. Németh László eme pályaszakaszának a vizsgálata is kulcsfontosságú feladat: nemcsak Németh László korábbi s későbbi útjára lehet ezen keresztül világosító sugarakat vetni, de újabb irodalmunk számos más kérdésére is. Rövid ez a pálya- szakasz, de talán a legtermékenyebb volt Németh László útján. Az ő pályájának ritmusa — maga is így látta —, szakaszos volt. Nem egyenletes mozgás, hanem fölgyorsuló, csomósodó s meglassúdó alakulás. Németh László vásárhelyi éveit az irodalmi tudat sokáig inkább a száműzetés, a néma ellenállás, a pedagógiába húzódás idejének vélte. Grezsa Ferenc Németh László vonatkozó vallomását igazolja az irodalomtörténeti kutatás eszközeivel: a vásárhelyi néhány esztendő a leggazdagabb termést hozta. Meggyőzően mutatja ki: a vásárhelyi korszak az életmű szempontjából alapvetően fontos. Németh László gondolkodásának nagy fordulatát jelenti: a mítosztól a ráció, az empíria felé. Ekkor történik meg gondolkodásában „az elemek végső elrendeződése”. A tanulmányírónak, az esszéistának a Tanú, a szépírónak az „óraadók királysága” a fénykora. Nagy regényei és drámái közül — többek között az Iszony, az Égető Eszter, a Széchenyi és a Húsz — ekkor születtek. Németh László írói pályájának ebben az időben született az egyik legnagyobb vonulata. Kutató kutatási területet szerencsésebben talán nem is választhatott volna. Grezsa Ferenc maga vásárhelyi, hosszú ideig tanított abban a gimnáziumban, amelyben Németh László pedagógiai kísérleteit végezte. S nemcsak a nagy alföldi város embereit, hangulatait ismeri, de a Németh László-i élet és életmű teljességét is. Fiatalabb kortársként és történészként is. Mindent tud, mindent feltárt, amit lehetséges. Németh László életművét, a vonatkozó irodalmat, megvallatta a kéziratokat, az iskolai naplókat és jegyzőkönyveket, a levéltárakat, a hivatalokba írt kérvényeket, a korabeli újságokat és a magángyűjteményekben levő leveleket; még Németh László egykori diákjainak a megmaradt iskolai füzeteit is. Ha csak a filológiai teljesítményre figyelnénk, a fő szövegben és a jegyzetekben közölt, eddig ismeretlen adatokra, a bőséges életrajzi, keletkezéstörténeti, kritikatörténeti és kortörténeti anyagra, akkor is elismeréssel szólhatnánk a könyvéről: forrásként használhatja majd nemcsak az irodalomtörténet, de több vonatkozásban az ideológia- s a politikai történet is. A művelődéstörténet is. De az irodalom- történet nagy nyereségére Grezsa Ferenc munkájának nemcsak a filológiai teljesítmé65
