Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oknyomozás és célkeresés (Halasiak városuk művelődéstérképe előtt)

Vagy tucatszor fordult elő hasonló, és ugyanannyiszor ilyen helyzet:

— Bármit kívánhatna!

— Nem tudnék... Nem gondolkodtam még rajta ...

— Álmodni sem szokott?

— Nem. Soha.

A VOLÁN letéti könyvtárosa azt kívánja, hogy legyen meg az új épület, hogy végre valahára sorba rakhassa a könyveket. Balogh István villanyszerelő, amatőr csillagász azt kívánja, hogy legyen majd a városnak egyszer egy igazi csillagvizsgálója azon kívül, amit ő most megépít. Egyetértünk, ez már valami, de talán még nem az igazi.

Egy főiskolás fiú sportstadiont szeretne fedett teremmel, továbbá olyan vezetőket, akikben fantázia van és merészség. El kell ismernünk, hogy ebben már van, ha nem is fantázia, de merészség.

Legalább húszán jó egészséget, harmonikus családi életet, utazásokat kívánnak maguknak. Én is nekik, szívből.

A pedagógus KISZ-szervezet vezetője több szabad időt, hogy azt csinálhassa,amihez kedve van, időt a félretett könyvek elolvasásához is, továbbá olyan embereket, „akikkel klasszul lehetne csinálni mindent.” De mit, kérdezem türelmetlenül.

Czakó Ferenc a város „házigazdája”, térképésze, útikalauz-írója és mindenese azt szeretné, hogy épüljön meg az új Művelődési Központ, hogy létrejöjjön az alkotó emberek olyan közössége, akik nem saját érdekükben tevékenykednek, hanem „saját kis harcukban küzdenek a városért”, hogy készüljön el Halas monográfiájának második kötete, hogy vonják be a város képének kialakításába mindazokat, akik ebben korábban véleményüket hallatták, hogy legyen egy fórum, ahol a város jövőjéről rendszeresen hallani lehet, hogy gyakrabban és nagyobb terjedelemben jelenjen meg a Petőfi Népe Halasi Hírek melléklete, hogy ebbe a mezővárosba a jelenleginél megfelelőbb ipar kerüljön, hogy megmaradjanak „a város szépítészetileg ritka övezetei". Megtapsoltuk.

Fekete Dezső könyvtáros azt szeretné, ha a következő nyáron helytörténeti kérdésekkel foglalkozó olvasótábort rendezne a könyvtár és a városi gyerekek számára. Megéljeneztük.

Huber István népművelő nem szeretné, ha egy nagy művelődési központ épülne, mert ott rögtön elkezdenének nagyban nevelni, szerinte és barátai szerint kisebb egységekre lenne szükség, amelyeknek könyvtár lenne a magva, a város különböző pontjain. Kitűnőnek tartjuk.

Kocsis István tanácsi előadó azt javasolta, hogy a jelentéktelen szálloda és az átépítésre szoruló étterem helyén alakítsák ki a színházi előadásokra is alkalmassá tehető filmszínházzal egy épülettömbben a város főterén a kulturális központot. Mivel biztosan tudja, hogy sokan rajzolgatnak, festegetnek, faragnak, írogatnaka városban, feltétlenül sikere lenne egy pályázatnak, amelynek nem is díjai, hanem nyilvánossága lenne a legnagyobb csáberő. Azt kívánja magának és a városért tettre kész barátainak, hogy hallgassák meg őket a város vezetői, és egyszer végre rázzák meg a kezüket. Nem tudunk nem egyetérteni.

Pásztor Anikó népművelő a jelentős beruházások mellett, büfével ellátott remek klubokat és olyan discokat szeretne, ahová művészi alkotásokat is becsempészhetnének és olyan magyarnóta-esteket, amelyeken népdalok is felbukkannának. Fontosnak tartja az óvodai közművelődés fellendítését, a KISZ keretén belül világnézeti vitadélutánokat, a taggyűléseken az énekszót. Közösségeket mindenfelé. Lehetőséget arra, hogy a város fiataljai időnként találkozhassanak az ország vezetőivel, és negyedévenként a városból bárki a város vezetőivel. Sűrűn bólogatunk.

Meghallgattattam F. Nagy Józseffel ezeket a terveket. Rajta nem fog múlni, mondja. Még annyit tesz hozzá, hogy „Az emberiség arra született, hogy saját magát fenntartsa.

63