Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - KRÓNIKA - Varga Imre: Kissé konkrétabban a parasztmítoszról

szökött át. Minden népet tisztelő magyar költő, aki 1944. könyvnapjára megjelent Halálra táncoltatott lányok című kötetének 19—21. oldalán verset publikált ilyen címmel: „Desteapta-te románé”! Soha nem mondhatta rá büntetlenül senki, hogy antiszemita. Karácsony Sándor környezetében antiszemita nem élhetett meg, sovén ember sem — tapasztalatból tanúsítom. Egy korai, 1939-es versében szólt egy Friedmann nevű új kastélytulajdonosról, aki „jól játssza azt a régi feneisten magyar urat”, de az 1942-es kötetében — „újsütetű gazda” kifejezéssel elkerüli a másért üldözöttön az ütést. Hogy „körmeid közül kell, vagy százezernyi hold Wasserburger Tibold” (Pacsirtafészek) kitételében —, bizonyára a dolgozatíró is úgy látja — nem a német dolgozó nép gyűlölete fejeződik ki, hanem a földosztás szó szerint kikiáltott igényét észlelhette mindenki, 1944 júniusában, a német megszállás után.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy Gellért „A történelem futószalagán” című 196S-ÖS kiadású antifasiszta lírai antológiában öt versével szerepelt, a Pomogáts Béla szerint „fertőzetlen” Bakó József és Nagy Imre két-két poémával. Hogy Gellértnél mit jelent a népnyelv, a paraszti képesbeszéd, álljon itt a Halálra táncoltatott lányok című 1944. könyvnapjára megjelent kötet 70. oldalán található verse:

Vizek

Szerelmes a Tisza a Volgába, szilaj legény a nagyvérű lányba,

kik szoknyáin oly virágok vannak,

... kisdabolci magyarok volnának.

Száll a lelkem hollónak képibe, vagy elkésett násznagynak képibe.

Azt üzeni Tisza a Volgának: aki legény, azon ma sort vágnak,

csikófejes citeráját veszik, őt magát a mély tömlöcbe vetik.

Küld a Volga enyhítő jó vizet, szoknyáiról békónyitó füvet.

Aki elment hollónak képibe, visszaszállott hattyúnak képibe.

1943, Mikola

íme ,ez is a paraszti folklór nyelvén kifejezett politikai költészet. Hát mégha elolvashatnák aversked- velők Kónya Lajos naplója, Nemeskürthy István doni monográfiája után Gellért Sándornak ott, a lövészárokban és közvetlenül utána született eposzát.

Utoljára róla hazai lapban egy debreceni cikken kívül (Hajdú-Bihari Napló, 1977. febr. 6.) a megboldogult Kormos István írt az Uj írásban közreadott életrajzában.A legnagyobb szeretettel írta le első és utolsó találkozását ifjúsága nagyratartott költőjével. Amiben nem jelentéktelen előde volt Földessy Gyula, aki annak idején lelkesedve mutatta be Gellértet a magyar olvasóknak. Ha még tudják a kiadókban, kicsoda volt Földessy Gyula, talán nem érdektelen, ha elárulom: a költőhöz írt 78 levele gépírt másolatban megtalálható Budapesten.

VARGA IMRE

Vitacikkünk szerzője ismert író, kisregény- és elbeszéléskötetei, ill. drámái által (pl. Ködös hajnal, Jóreménység, Bicegő próféta), a Szocialista Művészetért című szakszervezeti lap főszerkesztője; nem azonos tehát a folyóiratunkban már több ízben publikált Varga Imre nevű csehszlovákiai fiatal magyar költővel. (A szerk.)

95