Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - KRÓNIKA - Varga Imre: Kissé konkrétabban a parasztmítoszról
István. Szerinte nemzeti kultúránk fejlődésében kezdettől megvalósult „a külföldi kultúra eredményeinek nagymérvű áthasonítása”; s ezért „kultúránk nagy korszakai .. . elválaszthatatlanok a haladó európai eszmék és ideológiák nagyfokú recepciójától, alkotó alkalmazásától”. Maga igazolására idézi Babits Mihály megállapítását: „... A magyar kultúra legbensőbb lényegében sokszínű, tág és tárt; hatásokat és benyomásokat magába olvasztó; különböző fajok lelki hozadékát egységesítő; messze horizontokat átölelő.” Fenyő István tanulmánykötete műfajukat tekintve irodalomtörténeti tanulmányokat, esszéket és irodalmi értékű publicisztikai cikkeket tartalmaz. Az eltérő stílus- és hangvétel két önálló részre tagolja a kötetet; s ugyanakkor másmás olvasói igényt és érdeklődést elégít ki. A „Figyelő szemmel” cikkei első közlésük szöveg- és kultúrkörnyezetében valóban figyelemfelkeltő hatásúak; így együtt elvesztik e varázsukat. Két készülő korszakmonográfia előtanulmányainak mondja Fenyő István a kötet írásait; szeretnénk minél előbb olvasni e monográfiákat, mert kultúrpolitikai igényt elégítenének ki. M. PÁSZTOR JÓZSEF FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BÁRTH JÁNOS BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR KRÓNIKA KISSÉ KONKRÉTABBAN A PARASZTMlTOSZRÓL Pomogáts Béla a Forrás 1979. októberi számában Népiség és mitologikus költészet címmel írt egy dolgozatot a népi líra fordulójáról. Általában úgy tűnik: írása mintha egy nagyobb munka fejezete lenne. Általában és legtöbb részletében igazat mond, de ahogy a húszas-negyvenes évek líráját a mito- logizmus iránti érdeklődés aspektusából tekinti át, felettébb bizarr, egybemosott, a valóságot átfestő tablót tár elénk. Az igaz, hogy a válságokkal teli húszas-negyvenes évtizedben a megszólalás nehézsége, a hatni tudás igénye a költőkben is érdeklődést keltett a mítoszok iránt, mint a nevén nevezhetetlen világ szép és többértelmű kifejezési lehetősége iránt, ám ez a módszer nem egyedül a XX. századi magyar irodalmi fejlődés sajátja, köztudott dolog a világirodalom történetében. A parasztmítoszról amit ír, megítélésem szerint főiskolai jegyzetbe illő kompendium mindazokból az írásokból, amelyek Révai József alapvető dolgozatától Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájáig terjedően, térben és időben, íródtak. A kompendium általában óvatos szokott lenni. Pomogáts is az, hisz 9B
