Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - MŰVÉSZET - Tóth Piroska: Új kiállítás a Kodály Intézetben (Kass János rajzairól)
MŰVÉSZET ÚJ KIÁLLÍTÁS A KODÁLY INTÉZETBEN „Az igazakat te mind megtartod, A kegyeseket megoltalmazod, A szegényeket felmagasztalod, A kevélyeket aláhajigálod.” A Zeneműkiadónál jelent meg 1977-ben 5000 példányban az azóta is sokak által (sajnos, hiába) keresett kötet: a Psalmus Hungaricus — Breuer János értő, elemző, a művek születésének korába is bepillantást adó előszavával. A könyvet nyomdai szempontból, esztétikai igénnyel közelítve is kiemelkedőnek tekinthetjük; Kecskeméti Végh Mihály 55. zsoltárának szakaszait a Kodály-mű partitúrarészletei kísérik. Ezzel mintegy alapot adott a szerkesztő arra, hogy az előszó elemzéséből kiindulva élvezhesse az olvasó is a zenei megoldások prozódiai teljességét, összevetve a kottát a nemesveretű, mégis könnyen gördülő, fájdalmasan áradó XVI. századi szöveggel. Ehhez a kettős értelmezéshez és a szintén kettős korbahelyezéshez (az 1920-as évek feszített napjai és az 1500-as esztendők keserves történelmi idői) jelentékeny segítséget adnak Kass János rajzai a kötetben. Különös szépséggel jelenik így meg előttünk a három múzsa: Polyhymna, Euterpéés az újabb koroké, a képzőművészet ihletőjének egymást átható testvérisége. A művész mintegy húsz darabból álló sorozatot készített a témához, ezekből válogattak tizet a szöveg közé. Az egyszerű vonalvezetésű, mindösszesen három színből variálódó rajzok megjelenítik a zsoltárban ábrázolt világot. Életre keltik az előbb gyötrötten jajongó, majd elszánt jobbítani akarásával szinte emberfelettivé magasodó, s végülis a Sorsban kényszerűen bizakodó Dávid alakját. Rettentő bástyaként, romolhatatlan, soha le nem dönthető falként mutatkoznak a rajzokon is a hitszegők, gonoszak, árulók, a legembertelenebb — mert belső — ellenségek: ahogyan a bibliai király fohásza-átka- víziója idézi őket. Múlékony porszemként, tehetetlen bábként vergődik az ember e kiszolgáltatottságban, kusza vonalak jelzik a parányira zsugorodott, törékeny emberi világot. így a „megváltó megváltozásért” indulattal kiáltó Dávid egytömbű figurája valóban sejtetni képes az óhajtott jövőt, az élet bizonyosságát. S mégis, szuverén alkotások, nem illusztrációk e munkák. Mondhatnánk: átélt, belső tartalommá vált élmények képei. Hiszen két — a maga nemében utolérhetetlen — művészi alkotás ihletésére születtek. Legfőbb jellemzőjük az egyszerűség. A grafika törvényei szükségszerűen érvényesülnek: a vonalak sűrűsödő fekete tömbjei, a hajlékony, izgalommal telített vörös villanások, a mértéktartóan alkalmazott éjkék ellentétfoltok összehangoltsága alázattal hódol a Psalmusnak, de teljes értékű új élményt is jelent a nézőnek. E recenzió látszólag erősen megkésett, hiszen három év telt el a kötet megjelenése óta. Az aktualitás mégsem hiányzik: örömmel adhatunk hírt arról, hogy az eredeti Kass-lapok zöme (14) Kecskemétet gazdagítja. A Kodály Intézet részben vásárolta, részben a művésztől ajándékba kapta e grafikákat. Nem idegen-méltatlan helyre kerültek tehát a mélyebb megértést segítő, láttató rajzok. Az intézetben kiállítva megtekinthetők, így szervesen beépülhetnek városunk mai művészeti életébe. TÓTH PIROSKA 81 „Éjjel és nappal azon forgódnak, Beszédem miatt vádolhassanak...”
