Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci
agyárat ismertette! — Majd később kibökte — Közvetlen szavai különösen tetszettek Biszku elvtársnak, mivel ő volt ott tegnap inkognitóban! A harmadik rúgásnak még örültek is: Kovács Mária elárulta nekik, hogy ő a vattában talált Gyöngyösi Katalin, és örömmel venné, ha névnapján felköszöntenék az úttörők! Magulya biztatására Tóth Károlyné vállalta a köszöntést, hátha közben leleplezik az asszonyt. Jó a gyereket jóra szoktatni: az egyik úttörő a főmérnök Zsuzsi lánya volt (mamája még a nőnapra kapott 250 forintos ólomkristály vázát is elküldte „Katalin néninek”, hátha billent valamit a tanterem ügyön), a másik gyerek Fényesi Ági volt, ugyancsak üveggyári gyerek. Úttörő-egyenruha, ének, szavalat, ajándék: „Katalin” néni majd kibújt a bőréből. Meg is ígérte, hogy meghívja a gyerekeket a karácsonyi parlamenti fenyőünnepségre! „Asztalos Jánosné”, született Göncz Istvánná, Kovács Mária és Gyöngyösi Katalin érezte, a főmérnökkel kettesben veszélyes lenne megjelennie a tanácsnál, a tanterem ügyben. Azt mondta hát neki, hogy ott van gyógykórházban Polinszky Károly művelődési miniszter titkárnője és a miniszter meg fogja őt látogatni, és akkor beszél vele; ez a biztos megoldás! Magulya ennek ellenére nem adta fel, hogy lebuktatja az asszonyt. Elhatározták, meghívják. Igen, de a kislány nem tudhatja meg, hogy Katalin néni Mária néni! Nem beszélve a nagymamáról, neki sem kell ilyesmiben részt vennie: mit szólna a falu, ha kiderülne, miben mesterkednek! A soknevű asszonyt így a tanár néniék, Tóthék hívták meg: négy Maigret, s mind égett a vágytól, hogy leleplezze a csalót! Szándékos elírásokkal legépelték Asztalos János életrajzát; ha az asszony nem javítja ki a hibákat, ráolvassák, hogy hazudik, ő pedig majd töredelmesen bevallja, hogy szélhámos, amint ezt a sarokba szorított bűnözők teszik a filmeken! Hallották, hogy a Szovjetunióban is élt az asszony, nosza előkészítettek orosz könyvet, lemezt is a vizsgáztatáshoz! A cukrászsüteményt a házigazdáék, a gyanúsítottat a főmérnök szállította. Hamarosan átadták neki a csalafinta életrajzot és Kovács Mária javított! Szarva közt a tőgyét: a felére ráhibázott! („Azért javítottam, hogy jobban elhiggyék, hogy Asztalosné vagyok!”) De jött a számonkérés: — Hát nem 1918-ban született a férje? — Nem az van oda írva? — Most akkor két gyerekük van, vagy négy gyerekük? — Négy: két fiú, két lány! — Az életrajz csak kettőről beszél! — Biztos valami tót írta, annak csak a fiú gyerek! Mintha kézzel akarnák kifogni a fürdőkádba eresztett halat! Kérték, segítsen lefordítani néhány orosz mondatot. — Ez nem cirill betűvel van! — adta vissza a könyvet. Megrőkönyöíltek, de ez még nem az igazi bizonyíték! Feltették a lemezt: — De szép orosz népdal! Miről szól ez Marika? — Ez nem orosz, ukrán! Ugrott a házigazda és lekapta a lemezt. Nézik: tényleg ukrán! Káromkodott egyet a foga között Tóth Károly főfúrómester, s azt súgta a főmérnöknek: — Leitatom, hátha köp! És lön! — Tudjátok, ki vagyok én? Én vagyok a kis Mari, a Kőrútról! Olyan sűrű volt a csönd, hogy kést lehetett volna bele állítani. Na, végre! 70
