Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci
VALÓ VILÁG PÜNKÖSTI ÁRPÁD FEDŐNEVE: MANCI Göncz Istvánné érdekében az Elnöki Tanács Elnökségétől (sic!) telefonáltak az Egészségügyi Minisztériumba és kérték, hogy soron kívül adjanak neki beutalót a parádi szanatóriumba. Göncz elvtársnő 1956-ban, az ellenforradalom idején súlyosan megsérült, sőt korábban, társadalmi munka közben Sztálinvárosban is baleset érte. Másnap, 1974. október 15-én, az Országos Pártközpontból (sic!) is telefonáltak a minisztériumba, hogy egészségi állapota miatt kísérő kell az elvtársnő mellé, de neki csak az illetékes rendelőintézetben— Budapest, Fehérvári út — adtak beutalót, miután ezt a minisztériumból telefonon kérték. A 45 éves Göncz Istvánné, született Kovács Mária, és kísérője, a 70 éves R. Jánosné beutalója október 18-ra szólt, Párádra. Göncz elvtársnőt a szanatóriumban maga dr. Szentessy István főorvos, a beutalót aláíró minisztériumi osztályvezető-helyettes fogadta és nyomban felhívta beosztottja, dr. Bereti István főorvos, megbízott igazgató figyelmét, hogy a vendégeknek különleges ellátásra, az 56-os sérülés miatt türelemre van szüksége. A szanatóriumnak csak egyetlen saját fürdőszobás, telefonos, televíziós, rádiós reprezentatív szobája van és mivel abban éppen laktak, az elvtársnő és kísérője csak néhány nap múlva tudott oda átköltözni. — Van valami panasza? Miben segíthetek? — kérdezte Göncz elvtársnő mindenkitől, és intézett lakásügyet, telefon-kérvényt, egyetemi felvételit, igazgatói kinevezést, kitüntetést, nyugdíjat. Pillanatok alatt kiderült róla, hogy korábbi férje a Köztársaság téren, a budapesti pártház védelmében, 1956-ban mártírhalált halt Asztalos János volt. — Asztalos János! Mond magának ez a név valamit!? — kérdezgette az embereket, pedig 1929-ben Detken őmaga is beleszületett a mozgalomba. Nemcsak a Heves megyei vezetők többségét, de a legtekintélyesebb Duna-parti épületek, a Parlament és a Pártközpont országot irányító vezetőit is ismerte; a sok szenvedésen átment elvtársnőnek a vezető testületek keresztnevekből álltak össze: Zoli, Jenő, Gyuszi, Pista . .. Rokkantnyugdíjasként a panaszügyeket intézte az Országos Pártközpontban; segíteni mindenkin, ez volt a gyengéje, amiről a szanatóriumi kezelés alatt sem tudott lemondani. Senki nem csodálkozott hát, hogy a parádsasvári iskola lakássá alakított tantermét is vissza tudta szerezni. Egyszóval ő volt az az asszony, akiről tudni lehetett, ruhástól megy a mennybe! Göncz Istvánné, született Kovács Mária gyanúsítottat 1975 januárjában tartóztatták le és többszörös visszaesőként elkövetett csalásért, befolyással való üzérkedésért, aljas indokból, feltűnően durva módon, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértésért — magyarul: Asztalos János nevének meghurcolásáért — 1975 júliusában három évi szabadságvesztésre ítélték. Parádi köre az öklét rázta: „Ezt tette velem!?” Az okosabbak azon háborogtak: „Hát ezt tette az elvtársakkal!?”, a legokosabbak pedig hallgattak. Egyedül a Népszabadság adott pár sorban hírt a csalásról. Én csak két év múlva botlottam bele a történetbe; többen rémisztgettek így is, hogy két év múltán sem lehet megírni, hogy nem engednek be az asszonyhoz a börtönbe, hogy itt gáncsolnak el, ott gáncsolnak el; amiről most habos mondatokat lehetne írni, hisz a legjobban a tilalmak növelik az ázsiót, de a tupír múlandó! 58
