Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci

Az egyszerűség kedvéért, ahol csak tehetem, megmaradok Gönczné, született Kovács Mária lánykori nevénél, mert ez talán biztos. Szemmel tartották őt eddig is, hisz ötször állt már bíróság előtt, adatai mégis kideríthetetlenek. Annyi bizonyos, hogy negyedik házasságában él, de hogy melyik férjével meddig élt, mikor vált el és miért: kideríthetetlen. Még azt sem lehet tudni, hogy szült-e gyereket, vagy sem, örökbe fogadott-e, vagy sem. 1955-ben először csalás, majd izgatás miatt állt bíróság előtt. Az első tárgyaláson gyermeke nincs, a másodikon eltiltják a szülői jogok gyakorlásától! 1966-os lakáskérvényében két örökbe fogadott kiskorú gyerekre hivatkozik (és mivel a Fővárosi Tanács illetékes osztályáról is telefonálnak[?] a kerülethez, a Krisztina körúton két szobás lakást kap, amit rosszabbra cserél, majd még tovább cserél . . .), de van olyan orvosi papír is, miszerint soha nem szült. Amikor jó pont volt, beírta az egyik munkakönyvébe, hogy „kétszeres sztahanovista. Donyec 483 016 sztahanovista igazolvány, 1948 vájársegéd”, vagyis mindig azt terjesztette, mondta, vallotta, ami előnyére lehet. Irataiból az sem derül ki, hogy kik voltak a szülei, hogy náluk, vagy intézetben, vagy a nagyanyjánál, vagy nevelőszülőknél nevelkedett-e.

„A vádlott munkásszülők gyermeke, édesapját nem ismerte. Szerencsétlen és elhagyatottnevelésben részesült, aminek következménye volt, hogy a szülői házból sok esetben önként eltávozott. A szülői háztól távol töltött idő alatt rossz társaságba, utcai nők társaságába keveredett. (. . .) Epilepsziás betegsége az állandó csavargás, a züllött életmód és az ebből kifolyó elégtelen táplálkozás következtében fejlődött ki” — írja róla az 1955-ös bírósági ítélet.

Kovács Mária 1954. május 7-én Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes titkárnőjeként felhívta a Közlekedési Minisztériumot, ahonnan aztán utasították a MÁV Kórházat, hogy őt igen előnyös feltételekkel alkalmazzák. Felvett egy rend nyári és egy rend téli vasutas egyenruhát, 300 forint rendkívüli segélyt, előleget, majd hat nap után továbbállt.

1954. július 22-én Nagy Imre miniszterelnök titkárnőjeként telefonált a Honvédelmi Minisztériumba, és ennek nyomán felvették a repülőkórházba konyhalánynak, kapott 500 forint segélyt, két kartonruhát, de tíz nap múlva ezt is otthagyta.

Mivel Kovács Máriát „kivitték a Szovjetunióba és bányában dolgoztatták és most tbc-s gyermekeivel együtt éhezik” a IX. kerületi tanácstól lakást, állást, segélyt kapott. (Akkor „volt” a Szovjetunióban, amikor kitiltották Budapestről.) Sokadik segélykérvényét már elutasították, mire kiabálni kezdett, hogy tönkretették a Szovjetunióban, ezért az állam köteles segíteni. A tanácselnököt lestricizte, az anyját szidta, megfenyegette, hogy ír a Szabad Európa Rádiónak —tudtommal ez volt az egyetlen politikai bakija —, s ha még egyszer elnöknek választják, felvonultatja ellene a Valéria- telepieket! A tanácsot bezárták, rendőrt hívtak. Először társadalmi tulajdont károsító csalásért, sikkasztásért és okirat-hamisításért kétévi börtönre ítélték, majd a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás miatt három évre, aztán a két büntetést összevonták és a bírósági matematika négy év, hét hónap börtönt mért rá. 1957 májusában, rejtélyes körülmények között egyéni kegyelmet kapott (erről hivatalból sem a minisztérium, sem a bíróság nem értesült) és még rejtélyesebb körülmények között továbbra is börtönben maradt. Végül a büntetésnek több, mint kétharmadát letöltötte, amikor próbaidőre kiengedték.

Kovács Mária 1959 nyarán a Budapesti Pártbizottság nevében felhívta a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatóját és elmondta, hogy olyan elvtársnőnek kér köny- nyű munkát, akinek ávós tiszt volt a férje, de hároméves kislányával együtt meggyilkolták az ellenforradalmárok. Miután felvették, férje és gyereke sírjára segélyt kért és kapott. Ekkor kezelték őt az Esztergomi Kórházban, és először itt mondta

59