Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Hatvani Dániel: Kavicsos pusztán végtelen utak (útinapló)

vén ugyan eszébe jutott-e Bugac? Szinte lehetetlen, hogy ne kapcsolódott volna benne össze, legalább egy pillanatra, a kétféle puszta.

(A tarka ló példája). Filmreillő mutatvány a lóbefogás, a csikóbetörés. Az összeterelt lovak, csikók egy csoportban állnak, mindaddig békésen, amíg senki nem közelít feléjük. így most nem is adják semmi tanujelét, hogy ezek a jószágok európai társaikhoz képest nemcsak aprótermetú'ek, de szinte félvadak. Ám ha sor kerül rá, 50 kilométert is vágtáznak egyfolytában. De figyeljük a produkciót: három csikós közéjük furakszik — persze mindegyik lóháton —, s megkezdődik a pokoli körtánc. A kiszemelt áldozatokat — kétéves csikókat — üldözőbe veszik; a csikósok kezében hat-hét méter hosszú rúd, végükön ott a hurok, s ezt vágta közben kell a befogandó jószág nyakába vetni. A művelet nem csekély ügyességet, lélekjelenlétet, s még több gyakorlatot kíván. Dü- bög, porzik a föld, horkanások hallatszanak, éles fordulatokat tesznek az állatok, két- három sikertelen próbálkozás után azért hurokra akad mindegyik. A befogottak ágaskodnak, kapálnak, a szemük vérben forog, ám a hurok szorítása kíméletlen .. . Csakhogy amott, annak a tarka lónak még mindig sikerült egérutat nyernie; egy-egy kanyarulattal folyton kicselezi a nyomába eredő csikóst. Még mindig nincs a hurok a nyakában, a másik kettőt már kantározzák, noha harapnak, csapdosnak a fejükkel, egy pillanatra nem állnak meg nyugodtan. Most a tarka lóval a leggyakorlottabb mester veszi fel a küzdelmet; látnivaló, ha mögötte vágtázik, nem boldogul, ezért oldalirányból kell elkapnia. Többszöri kísérletezés után végre célbatalál a hurok, ám ekkor a mester aligái ig képes megmaradni a nyeregben, a tarka ló hatalmas rántásokkal igyekszik szabadulni a szorítástól. Sürög-forog, ágaskodik az állat, úgy tűnik, megközelíthetetlen. A tarka lónak elvei vannak, s bizonyosra vehető, hogy nem adja olcsón. A tarka ló még mindig elképzelhetetlennek tartja, hogy a hátára üljenek, s zablával, gyeplővel irányítsák, és ha nem engedelmeskedik, rövidnyelű ostorral csépeljék. A tarka ló, úgy lehet, később megszelídül majd, de élete végéig úgy tartják számon, mint „problémás” állatot. Konok és makacs dögnek nevezik, pedig szegénynek nincs más vétke, mintáz, hogy szószerint értelmezi a pusztai szabadságot. A másik kettőnek már a hátán a csikós, ennek még mindig a kantározásával bajlódnak. A tarka lovat legalább öten igyekeznek jobb belátásra bírni. Nem tudom, tudja-e a tarka ló: a nézők közül vele rokonszenveznek a legtöbben. Látom, véres habot fúj, ez azt jelenti, hogy már a szájában a zabla, s fején a kantár. Most bravúros mutatvány következik: az állat meglódul, s a csikós szinte röptében pattan a hátára; a betörendő lovat nyereg nélkül ülik meg. De most kiderül: igazából nem felülni nehéz, hanem —fennmaradni. Az állat két hátsó lábával egyszerre rugdos, sűrű egymásutánban, majd minden átmenet nélkül felágaskodik, gerince a földdel csaknem derékszöget zár be. Aztán hirtelen futásnak ered, közben éleseket kanyarodik, vetné le lovasát, már-már úgy látszik, sikerül, a csikós meg-meginog, de ottmarad végülis, ahol kell, s dolgozik az ostor, csak úgy, egyszerű csuklómozgatással, hol ritkábban, hol szaporábban. De megnyugvás nincs, s félóra múltán is csak kezdeti beletörődésről lehet beszélni, a lóról habosán dől a verejték, s gyöngyözik a csikós homloka is. Behúzódunk a jurtába, liheg a mester, néhány bögre kumiszt azonnyomban lehajt. Amikor megcsihad, sikerül rávenni, hogy énekeljen. Gyönyörűséges „hosszú énekbe” kezd, az ércesen kitartott, lankás dallamban mintha maga a végtelen puszta lelke ragyogna meg. Megrendültén hallgatom az énekest, s tudom, igazából neki is a tarka ló tetszik.

57