Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Hatvani Dániel: Kavicsos pusztán végtelen utak (útinapló)

bármelyik pillanatban adódhat —s adódik is, ekkora sebességnél eléggé váratlanul —, de egy apró pöccintés a kormányon, s már ki is kerültük. Ilyen kis manőverekben százszor meg ezerszer részünk van. De látjuk, a többi vezető is kihasznál minden alkalmat a gyorsabb haladásra, úgy látszik, ez már vérükbe ivódott; gyakran le-levágnak a kitaposott csapásról, hogy a „szú'zföldön” még simább terepet leljenek, vagy inkább csak azért, hogy ők maguk és utasaik az előttük haladó kocsi által felvert porból minél kevésbé részesüljenek. A Góbi lehelletfinom pora ellen így is nehéz védekezni; látjuk például, hogy egyik útitársunk, egy idősebb mongol népdalénekesnő, kendőt köt a szájára ... Végeredményben karavánunk „arcvonallá” húzódik szét, rohamozó harckocsik módjára; a Góbi útja gyakorlatilag akár százsávosra „szélesíthető”. A tájat különben nem az egyhangúság, hanem a változatosság végtelensége élteti. Elég ritkán adódik, hogy köröskörül csak a sík föld találkozzék az éggel, ilyenkor azonban démoni varázslatként, feltündöklik a délibáb, s mintha hivogatóan ragyogna, csábítana ezüstös „víztükörével”. Elgondolom, hogy az ősidőkben az agyongyötört karavánok hányszor és hányszor eshettek áldozatául a csalóka játéknak... Annál is inkább, mert nagynéha csakugyan előfordulnak apróbb vízfoltok, hegyek tükörképét dajkáló mélykék tavacskák... Behatolunk egy kissé a Góbi belsejébe, egy idő után már a kocsinyomok is eltűnnek; mintha két hegylánc szorításában haladnánk, noha a kettő közötti távolság legalább húsz kilométer. Előbb apró homokbuckákkal találkozunk, csaknem mintha Bugacon járnánk, csak épp a boróka helyett itt a szakszaul — mongol nevén; a dzag — tüskés gallyai kígyóznak elő. De találkozunk később holmi korcs fenyőfélékkel is, ezek gyökere öt méter mélyre is lehatol. Mind zordonabb a vidék, már-már attól tartani, hogy túlléptük az élővilág földi határait, amikor hirtelen feltűnnek előttünk az antilopok: hárman vannak, fenekük villog előttünk, elég jó itt a terep, mehetünk csaknem 60-assal, de a távolság továbbra sem csökken, tíz perc múltán az állatok elhúznak oldalirányba. Mi pedig folytatjuk utunkat — immár egy kiszáradt folyómederben. De a medret évezredek, vagy tán évmilliók óta a kavics tölti ki. Bal oldalt, a hegylánc tövében már jóideje kísér bennünket a homokvonulat, dinoszaurusz-csontvázak kerültek innen elő, s ki tudja, hány ősgyík-maradványt rejteget még az irdatlan homok . ..

(Turistabázis.) Még a megyeszékhelyen tudatják velünk, hogy utunk során egy ízben megszállunk majd a turistabázison. Nagy reményeket e kilátáshoz nem fűzünk, ám nem a rezignáltság okán, hanem mert méltányoljuk a pusztai körülményeket... Lényeg, hogy legyen hol álomra hajtani látnivalóktól és az archi-tól — a mongol vodkától — elnehezült fejünket... Kísérteties a karavánunk esti vágtatása a pusztán, keresztül-kasul, toronyiránt ott, ahol nincs is torony, tájékozódó-fogódzó azért akad: a villanyoszlopok sora. Nagyon messziről bogárnyi fénypontok látszanak, ott ér véget a vezeték, s ott a turistabázis is... De amikor odaérünk, szemünk-szánk eláll a csodálkozástól: kőből, betonból, üvegből formált csodapalota bújik elő a síkságból, előtte, a bejáratnál pagoda-imitációval, ebben a környezetben vízióként hat az egész, melyet a realitás irányába ellensúlyoznak az oldalt elhelyezkedő jurta-bungalow-ok. Menten megértjük, hogy a turizmus immár jelen van a Góbi-ban. Percek múltán össze is futunk egy amerikai csoporttal .. . Megtudjuk még, hogy pár évvel ezelőtt Alberto Moravia is elvetődött a Góbiba, s oly kellemesen érezte magát a bázis egyik elegáns jurtájában, hogy két napig jóformán elő sem bújt. Ekkor hirtelen eszembe jut, hogy 1973 tavaszán a jeles író Kecskeméten járt, s a Forrás és az írócsoport vendégeként kikísértük Bugacra, lovakat, csikósokat, szürkemarha gulyát látni, s szippantani egyet a jó levegőből és a könnyű homoki borokból ... Moravia láthatóan igen elégedett volt, dicsérte is a táj nyugalmát, emberi hangulatát, léptékeit. A Góbiba érkez56