Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Hatvani Dániel: Kavicsos pusztán végtelen utak (útinapló)
megerősíteni látszik az is, hogy három pásztor országos, tizenöt pedig megyei bajnok. (A bajnok cím rangot, kitüntetést jelent a pásztortársadalomban.) Négyen pedig állatbetörő mesterek. Kétségtelen, hogy ahhoz, amit láttunk a mutatványok során, elsődlegesen mesterségbeli tudás kell, s csak mellékesen jó testi felépítés. A bajnokok és a mesterek kiemelt bért kapnak évi 4 és 7 ezer tugrik között. (Figyelemmel a hivatalos 3,5-ös szorzószámra, a felső szint is alig több 25 ezer forintnak megfelelő összegnél.) Az átlagdolgozó évi bére nem több 2700 tugriknál. Kevésnek tűnik? Node mihez képest az? Előszöris számítsuk ide még a háztájit is. Mert itt is van ilyen, csak éppen nem területben, hanem állatlétszámban mérik. Eszerint egy dolgozó tag a „nagyobb” állatokból (teve, ló, szarvasmarha) tarthat vegyesen 25-öt, a „kisebbekből” (juh, kecske) pedig 50-et. Ez, úgymond, a családi szükségletet fedezi, már ami a húst és a tejet, tejtermékeket illeti, az utóbbiakhoz számítva természetesen a kumiszt és a tejpálinkát is. Alaptáplálékokról van szó; különösen nagy a tejtermékek választéka, ezekből mindenkor és minden jurtában nagy a készlet; ha vendég érkezik, máris az asztalra kerül egy halom mindenféle szárított túró, külsőre leginkább a valamikor nagyanyánk-főzte háziszappanra emlékeztetnek, s ami az ízüket illeti, hogy úgy mondjam, szokni kell, de a feltálalt halom felső rétegeiben már perecformára kacskaringózott és édesített változatban fordulnak elő, s találni különféle sajtokat, olyanokat is, melyek a legkülöncebb franciás ízlést is bízvást kielégítenék. Ha pedig az asztalfőre ültetnek, a családi ereklyeként őrzött ezüst csészét teszik eléd, s ha csak egyet kor- tyintasz is a kumiszból, utána töltik rögvest; bár az illem úgy kívánná, hogy minden esetben fenékig hajtsd. A pusztai öltözködés mentes a flanctól, férfiak és nők egyaránt kedvvel hordják a mandzsu eredetű, kaftánszerű viseletét, az ún. dél-t. Ennek van egyszerűbb, csak munkaruhának alkalmas, s van gazdagon díszített, ünneplős változata. Motorbiciklit sokfelé látni, főképp a fiatalabb legénykék nyergelik szívesen — akárcsak nálunk —, az autó azonban errefelé nem honos. Se út, se szervizállomás, se benzinkút . . . Rövidebb utazásra vagy kisebb szállításra ott a ló és a teve minden családban, a tömegközlekedés kicsiny repülői pedig eljutnak a járási székhelyekig. A góbilakó mongol nem siet, nem kapkod. S családi házért, vagy öröklakásért sem kell végiggürcölnie élete nagyobbik felét. Ötezer tugrikért már jó jurtát lehet kapni. (Csakugyan nem drága, ekkora pénzért — 17—18 ezer forintért — nálunk is egyhamar benépesítené az üdülőtelepeket a mongol sátor.) S hogy boldogok-e? Valahogy gics- csesen európai ez a kérdés. Rosszhiszeművé és cinikussá is válunk, amikor e fogalommal találkozunk, kissé az együgyüség és az igénytelenség szinonimájává süllyesztjük. Márpedig a mongol pásztor se nem együgyü, se nem igénytelen. Csak másfajta — meglehet: valósabb — értékeket vall értéknek, mint mi. Nézzük inkább a tényeket: évek múlnak el egész Mongóliában anélkül, hogy egyetlen öngyilkosság is előfordulna. A legutóbbi időkig a neurózis sem volt ismert, első, kezdeti tünetei mostanában kezdenek megjelenni — a fővárosban. (850 km a Góbiban.) Ennyit tettünk meg öt nap alatt a pusztában. Utólag berajzoljuk kiteríthető turistatérképünkre az útvonalat, a tartózkodási helyek megjelölésével, pár centis kacskaringó így az egész. Mongólia területéhez képest eltörpül, de még a megyéből is csak igen hézagosán érintettünk ezt-azt. Valójában a különleges körülmények növelték meg a távolságot: kiépített út sehol nem gördült kerekeink alá, fát nem láttunk, s szembejövő járművel — teherkocsikkal — összesen két ízben találkoztunk... A hét terepjáróból álló karavánban a magyarok pilótája Dalgarin Gendendárzsá, 35 év körüli kerekképű férfiú, mintha csak bemutatót tartana pusztai kocsivezetésből a kemény és egyenletes talajon, ahol bukkanóktól sem kell tartani, óránkénti 80—90-es sebességgel hajt. Azért ott, ahol út nincs, gödör vagy zsombék 55
