Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Körmendi Lajos: Barbaricum, H. Bosch befejezetlen képe, A kert (versek)
KÖRMENDI LAJOS BARBARICUM Dunából, Visztulából font varkocs lobog a hátadon. Váltadon a Körösök szélfútta fürtje. Csókodban izzanak és elvéreznek a csalánok. Cézár-idő patanyoma a szemed alatt. Falvak tét vei bőrödön. Tanyák serkéi. Baltás fagyok ólálkodnak a kertek alján. Nekem nem kell a káinmundér! Vezetnek tenyered életvonalai: utak, vasutak, vezetnek ékköveidhez. Igazgyöngytallinn. Gyémántprága. Borostyánvarsó. Opálbukarest. Rubinszófia. Fájdalmak földje! A vértől még másnapos gyomrod idegeivel bőgőzik Hel Mood Nadolski. Nyílnak a meszesgödrök múzeumai. Keselyűkommandók árnyéka hussan át egy homlok márciusán. A vérerek sztrádáin a szív felé robognak a menetnóták. Szennyvízcsatornák, vízcsövek, gázvezetékek Laokoon-kígyói kúsznak a földben, a falban, a testben. A szőkére vakolt gótikus lányok mosolya mégis felkél, felragyog Barbaricum. „Hatalmas” vagy, hazám. Végtelenek a határok az emberekben. H. BOSCH BEFEDEZETLEN KÉPE rudakra kötözött keselyűk lobognak hiénatorkú trombiták rivallnak családi házak karosszékek hátországából kikelnek fölserkennek az évelőkatonák nemzeti dalokat tereferélnek harsogva marsolnak minden talpalatnyi indulóra rezesbandavivát rezesbandavivát mennek a mennek a kicsodák A KERT egy cserép muskátli egy cserép futóka egy cserép nem tudom mi ennyi a kert a garzonban ettől is alig férünk huszonhat négyzetméter de szénaillatú álmaim vannak szekerek mélyén átzötyögök Európa homlokán 23
