Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Mogyorósi Erika: M.O., Némán (versek) - Dienes Eszter: Örök hómezőben (vers)
MOGYORÓSI ERIKA M. O. teste koravén tavaszoktól sebhelyes Tudósai a megmaradásnak hiába fűztek kokárdát rózsát szíve fölé jajongtak balták madarak többszörösen átruházott senkiföldjein A folytonos gyásztól — sose a bortól részeg Árvaság gyűrűzik homlokán szeme sarkában szarkaláb-jelek tüdejének arcán láznyomok Mi magunkat öltöztetjük illendő halálba és kőfalakkal óvjuk a temetőkertet Hiába fűznek kokárdát rózsát szívünk fölé szeretőnket vetkőztetjük szépre testén koravén tavaszok sebhelye DIENES ESZTER ÖRÖK HÓMEZŐBEN Tebenned bíztak, ha a Hold öntött keréken gurigázott és éjféli csókjaik festett lepedőn égtek! Fejük felé négy lovas lépett. Világuk bűzlik, kondul a félhold, koponya-mezőben kinyílott a vérfolt. Csontjuk hó alá loptad. NÉMÁN Hová taszít e másik akarat? Hová, ha mégis egymagad? Ugyan hová kívánkozhalik, milyen messzire a tested? Bújnék tetőtől talpig tenyeredbe és partra vetni — halottat a víz — idegen hatalmak tornyosulnak bennem némán, akár a hajasbabák. Mert végleg füstté felszakad, nikotin-ízzé szégyenül a csók — s mert gyanakszik kedves a kedvesére is. Mondhatatlan, ami menthető. Uram, sokat hajoltak. Föld a sisakokban, föld feszült a szájba, arcuk a Don-folyó medrébe beásva. Koponya-erdőben, világ-temetőben, elkésett hamletek örök hómezőben. 24
