Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
gult pórusait szellőzteti a szauna kamillapárájában, elkucorog a melegmedencében, térdére támasztott állal a múltba mered, a jövőbe kémlel, a zuhanyozóban tisztára sikálja holnapra újból szennyes testét, hazatér, talán tojást főz vacsorára, talán Boccherini csellóversenyét hallgatja lemezjátszón, szeszt iszik, könyvet olvas, aludni tér, sokadik munkanapját maga mögött hagyva, sokadik munkanapjára készülve Middlesex polgára, Utópia ellenfele, hívatlan vendége, otthonos ismerője barátom, ellenségem, ügyfelem, Berzi Jakab, te gyűlölöd és tagadod Middlesexet, én tagadom, elhárítom, de csodálom Utópiát, tudom, hogy Utópiában élni lenne jó, csak azt akarom, amit akarok, csak az létezik, amiben hiszek, elveimtől nem tántoríthat el a tapasztalat, kitűzöm vágyam, eszményem zászlójelét, a zászló tövében kuporogva várok ha körülményeimet feledni tudnám, ha képes lennék gyakorlati terepemet a messzi múltba, a távoli jövőbe száműzni, én is tudom, milyen jó lenne Utópiában élni nem élhetek Utópiában, a Széchenyi uszodából kilépve mindjárt földalattira szállók, lakásomban villanyt gyújtok, gumipapucsba bújok, talán felhívom fiamat, aznapi iskolai előmeneteléről érdeklődöm, könyveim, lemezeim között ülök elvbarátom, elvi ellenfelem, akit elítélek, akit felmentek, Berzi Jakab, ott Utópiában már minden ember egyenlő, az egyenrangú közösséghez tartozik mindenki, aki kivonult a rossz valóságból, a gonosz tapasztalatból Errefelé Middlesex még részleges közösség, egymás mellett dolgozók, egyre nagyobb földet kihasítok, egyre nagyobb teret benépesítők közössége, türelmesek és türelmetlenek, tudják, hogy még nem mindenki tartozik hozzájuk, hogy még sokáig szeretik és gyűlölik, segítik és károsítják egymást, tudják, hogy befejezetlen munkát hagynak maguk után, tudják, hogy fiaik, fiaik fiai folytatják, tudják a dolgukat, átélik és beosztják a tárgyilagos időt, megteszik, amit Soros uszodahosszam végéhez érek, kikönyöklök a rajtkőre, vizes arcomat a ködnek, csendnek fordítom, a csillagtalan égen országom örök békéjét, egyetlen rendjét keresem megtesszük, amit Széchenyi István gróf lelép a műmárványtalapzatról, rövid szárú csizmájában óvatosan kerülgeti a víztócsákat, göndör szakállára köd szitál, kardját térde közé fogva mellém telepszik a rajtkőre Nagy a különbség az újítás vágya és a javítás között, aki nemes szenvedéllyel arra törekszik, miszerint mindent a lehető legnagyobb tökélyre emeljen, azt sokszor légvárak felé vezeti a mindent megújítani akaró szenvedély, viszont a félelem, hogy egy elképzelt legjobb helyett csak jót vagy egyszerűen hasznosat teszünk, az indokoltnál jobban elzsibbasztja tevékenységünket az érdemes javítások és a hasznos találmányok terén, mivel a féktelen, meg nem gondolt újítási vágy egy háztartásban is, méginkább az alkotmányban, leginkább a teljes ország szerkezetében igen nagy kárt okozhat, és részemről kötelességemnek tartom, hogy csekély tehetségem és minden erőm szerint elősegítsem a legkisebb javítások és a legparányibb újítások megvalósulását Tekintetes vármegye, Pest megyének határában gőzmalmot szándékozom állítani, éspedig nem azért, hogy egy gőzmalmunk legyen, hanem, hogy ez mintául szolgálván, lassanként mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok, s hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését, előzetes számolásaim jól mutatják, hogy nem várhatni vállalkozásomnak biztos sikerét, míg azt egyrészt a liszt árszabásának súlya nyomja, másrészt ezen gazdasági vállalkozást, mit első lépésnek szánok, mind az úgynevezett radikális közvélemény, mind a tekintetes vármegye ferde szemmel nézi, esedezem a karok és rendek előtt, méltassanak küldöttséget rendelni, mely vállalkozásomat megvizsgálná, s arról a tekintetes vármegyének, bölcsessége szerint teendő határozás végett, jelentést adna be 9
