Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
Minél számosabb tökéletes építőmester, ács, tímár, asztalos, hídverő, szénégető, bányagépész van egy országban, annál rövidebb idő alatt, annál kevesebb időveszteséggel lesznek szilárdabb házaink, tartósabb csizmáink, mutatósabb bútoraink, gazdagon termő szénbányáink, ezen mesterek öszvesitett ügyessége határozza meg egy nemzetnek a többiek közötti feljebb vagy alantabb való létét, a földművelők sekélyesebb vagy mélyebb tudománya mérleg az ország földmívelési erejéről, az országvezetők tanultsága és gyakorlati ügyessége a nemzet önfenntartó erejének mutatója Hazánk sötét múltja kizárólagosan azon feltétel alatt mutatkozik bíborszín távlatban, ha a magyarság a közértelmesség által fejlődik ki tökéletesen, minél mélyebben vizsgáljuk a haza lakosait, szomszédai közti állását, geográfiai helyzetét, természet-ajándékait, minél inkább törekedtünk kitanulni azon okokat, melyekből áldott következtetéseknek kellene a honra áradni, annál tisztábban látszott előttünk, hogy lehető előmenetelünk közértelmünk gyarapodásában és nemzetünk felvirágoztatásában gyökeredzhetik csupán, s minden vakhitet, előítéletet, öncsalást és a körülményekkel nem számoló szent fanatizmust a nemzettől lehetőség szerint távol kell tartanunk Ősömet hallgatom, csúnyán fogalmazott keverékmagyar mondataira figyelek, izmaimat ellazítva nyakig a meleg medencében kuporgok, körülbelül itt ültünk Simon Andrással Húsz éve? Mindjárt huszonöt éve? Miért emlékszem párbeszédünk minden kötőszavára? A napfény, a víz, a tárgyak minden díszletelemére? Megszületett már akkor Berzi Jakab? Volt-e már tudata, benyomásokból gondolatot alakítani? Mi változott? Az akkori prostituáltak dudamelle zacskóvá száradt, zörögve hintáztatja a szél, nemiszervüket eltakaró hashájgyú'rú'iket gumifú'ző már nem emeli fel többé, Simon András dróthaját, görbe balvállát rég felemésztették a londoni köztemető férgei, tudata mintegy kétezerötszáz befejezetlen, használatra nem került, azóta elkallódott kéziratlapot termelt, szétporladt szürkeagyállománya a Tűzföldre, a mélytenger fenekére, egy másik bolygóra vándorolt át, talán unokám unokájának létezését befolyásolja majd, a Széchenyi uszoda meleg medencéjének vizét leeresztették, feltöltötték, újból leeresztették, talpam alatt más a csempe, hátam mögött biztosan azonos a repedezett kövezet, a csörgő alatt két fiatal emberlény szívja egymás száját, hajuk egyforma hosz- szú, csuklójuk egyforma vékony, a vízből kiemelkedő, egymást átkaroló felsőkarjuk szőrtelen és izomtalan, a nyakig érő vízben nem látni, melyikükön a melltartó, melyik a fiú, melyik a lány, talán két fiú, talán két lány, megesett már a Széchenyi uszodában, ha most a hangosbeszélő a koreai háború soros hadijelentéseit közli, ha Vámosi János elénekli a Szénát hordanak a szekerek című táncdalt, azt hihetik, hosszú csókjuk közben egy másik bolygóra települtek át A hon vizei korlátlan dühükben meddig öntsék el az ország legtermékenyebb vidékeit, a Duna kőszirtjei meddig gátolják a világ egyéb lakosaival való közlekedésünket? Az abszolút szabadságról való idétlen képzeteink és korhadt törvényeink cinkos összjátéka további századokig tiltsa el tőlünk a választott népuralom (demokrácia) jótéteményeit? Egyetlen egy sovány esztendő borítsa gyászba a jövendőben is, mint már annyiszor, a fél hazát? A földművelés jobb ismerete soha ne ruházzon zöld színt naptól aszalt meztelen pusztáinkra? Kézművesség, ipar, kereskedelem hazánk gazdagságát soha ne emelje magasabbra? Külföld előtt mindig ismeretlen vagy lenézett maradjon a magyar? Nem, nem, szebb létre méltó hazánknak ki kell vetkőznie e szánakozást vagy megvetést érdemlő kicsinységeiből, a XIX. századhoz méltatlan, égető létkérdéseinket henyélve és mellébeszélve elodázni többé nem tudjuk, semmi összeesküvés és fantazmagória, csak honszeretet és kötelességtudás által egyesülve, megállapodtunk néhányon, mindent elkövetni, ami tőlünk telik, honunkat mozgásba hozni és szüntelenül javítani. 10
