Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Csapdák
én tegnap este — azt is csak képzeletemben — mezei szarkalábból, kornistárnicsból, kígyósziszből, búzavirágból, vadlenből kötöttem égszínkék csokrot. Munkámból hazasietve Jancsó Miklós számomra kedves filmjét, a Még kér a nép címűt néztem a televízióban. Miképp lehetne bemutatójának elemi erejét visszaidézni. 1971-ben volt? Egyetemista lévén esszét írtam akkor lelkesülten az egyetem irodalmi lapjába. Ha azt az írást visszakeresném, lehet, valamit visszaadna a bemutató hangulatából. A film végén a vászon hirtelen kiszélesedik, a filmkép a nézőtér széksoráig nyomul előre és körbe; a felerősödő kísérőzene elemi vadsággal dől ránk, belénk áramlik. Ki a moziból! Már az utcák zu hatagában, pöfögő buszok között járunk, de még mindig hallatszik az ének. Láttam Jancsó-film elutasítását, a Magánbűnök, közerények-ét, s láttam azonosuló elfogadását 1971-ben; amikor a nézők vadul énekeltek — énekeltünk — a pöfögő buszok között. A Még kér a nép: néprajzi ihletésű film. A néprajztudomány kutatómunkája tárta föl minden rétegét, közvetítette szövegét, szimbólumrendszerét. Az agrárszocialista mozgalmak folklórja éled meg a filmben. Kellene írni egy tanulmányt, amely ezt a típusú filmet — a néprajzi ihletésűt—történelmi összefüggésében szemléli. Barátaim tudják: a kitűnő regény, a Száz év magány előtt meghajtottam nemrég a zászlómat. De éppígy zászlót kell hajtanom a magyar film ezen vonulata előtt is. Melynek kezdőállomása, véleményem szerint, Szőts István 1941-ben készült alkotása, az Emberek a havason. Ismerősek a nevek máig: Görbe János, Bihari József a főszereplők. Rendezőjét az a mű az ismeretlenségből egyszerre a Velencei Filmfesztivál díjnyertesévé emelte. Alig láthatók ezek a filmek, magam talán szerencsés vagyok (a filmmúzeumok pedig tegyenek szerencséssé másokat is), hogy láttam Szőts István 1943-ban készült Kádár Katáját is, nagyszerű Ének a búzamezőkről filmjét is (1947), Görbe Jánossal szintén, és Melyiket a kilenc közül (1956) című gyerekfilmjét is, Bihari Józseffel, Ajtay Andorral, Rajz Jánossal, Sinkovitscsal. Ez utóbbi az 1957-es velencei fesztiválon ismét díjat nyert, de szerzője a fesztiválról nem tért vissza Magyarországra. Elkeseredésének talán legfőbb oka az volt, hogy Ének a búzamezőkről című filmjét nem mutatták be. A Magyar Filmtudományi Intézet Filmtudományi Szemle című kiadványa idézte meg 1976-ban úttörő jelentőségű művészetét. Ebből a kiadványból nézzünk néhány gondolatot. (Szentségtörés nélkül állíthatjuk: aki például az irodalmi szociográfia történelmi folytonosságát elhomályosítja, az mai értelmezését nehezíti. S ehhez tegyük hozzá, aki a népköltési, néprajzi ihletésű filmek forrásvidékét elfelejti, az a mai művek értelmezését nehezíti.) Azt nyilatkozza a kiadványban Szőts: „Láttam néhány új magyar filmet, egyikben-másikban olyan törekvéseket is látok, mint amilyenekért annakidején a Röpiratot írtam. (A Röpirat 1945-ben a magyar film szocializálását, demokratikus átszervezését kezdeményezi.) És persze találkoztam régi ismerősökkel” — folytatja. „Sára Sándor, akit annak idején én is segítettem, hogy a filmhez kerüljön, nemrég elmesélte, hogy az ítélet című filmjükhöz érdekes motívumot leltek a Gyilkos-tónál. Egy kiégett, halott erdőt, még az első világháborúból. Ezt a motívumot annak idején én is fölfedeztem magamnak ... be is építettem a Kádár Kata című filmembe ... Valahol összeérnek a dolgok.” Ez az, erről beszélek rendre én is, hogy „valahol összeérnek a dolgok.” A szociáldemokrata Népszava a világsiker idején, 1943-ban így írt az Emberek a hava- son-ról. Csak érteném, hogy miért? „Ezafilm tipikus példája a helytelenül értelmezett úgynevezett népiességnek, melyet bátran nevezhetünk álnépiességnek is. A cselekmény drámai mozgatórugója ugyanis a kapitalizmus és a technika megjelenése a szabad hegyek és erdők világában, ahol egyszerű, romlatlan favágók és pásztorok éldegélnek. A kapitalista vállalkozás azonban ... megfertőzi a pásztorokból, favágókból toborzott munkásokat pénzzel és pálinkával. Ez az a népi felfogás, amely nem a civilizációt, iskolát, kórházat és más kultúrvívmányt akar a faluba és a hegyekbe, hanem romantikus ködökbe 71
