Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)

Jómagam megtanultam Erdei mezőváros- és tanyaelméletét, társadalomlátását. Mások inkább a politikai útján követték: voltak, kikre közírói tevékenysége volt hatással. Amit a 45 után felnőtt nemzedék nem tudhat: abban a korban ez a rendkívüli tehetsé­gű, testi-lelki szépséggel megáldott férfi egyfajta ellenközpontot jelentett sok más kulturális és politikai mú'helyvonzással szemben. Németh László vagy Karácsony Sándor táborára gondolok például. Erdei körül nagyrészt paraszti eredetű diákokból verbuvá­lódott össze baráti-munkatársi gárda, s ennek volt egyik magva a mi háromtagú munka- közösségünk. Fontos hangsúlyozni újra és újra: a politikai szenvedély Erdei egyénisé­gének központi vonása. A parasztságból kinövő nagy tehetség dühös változtatni akarása párosult benne mély humánummal, emberértéssel, kultúrszomjjal és európaisággal. Életem szerencséjének tartom, hogy összeakadtam vele. írod Nagykőrös című könyvednek a fülén, hogy szociográfus voltál, amikor lehetett. De amikor nem lehetett, olyankor mi voltál, mi foglalkoztatott, mit csináltál, miből éltél? Mit jelent konkrétan — egyik kritikusodat idézem —, hogy „pályádat többször is kezdted a nullpontról”? Kérdésed az életem oly nagy ívét érinti, hogy csak a tényszerű mozzanatokra szorít- kozhatom. Erdei 1943—44-ben az aktív politika felé fordult. „A magyar társadalom” c. írása magasszintű politikai végiggondolás. (Az a félkészen maradt műve, amelyet pár éve a Valóság közölt.) A falu- és mezőváros-kutatónak indultErdeiben körvonalazódott a potenciális államférfiú. Nekem viszont érdeklődési területemmé vált az Erdeitől ihletett valóságkutatás, a nagykőrösi terepmunka, a tanyavilág feltérképezése; ebből írtam a disszertációmat 43-ban. Később is a disszertációban leírtakat folytattam, egé­szen a jelenig. A 45-ös földosztásból kivettem a részem Nagykőrösön és Kecskeméten; bekapcsolódtam a (meg nem valósult) közigazgatási reform munkálataiba, az Erdei— Bibó-féle koncepció kidolgozásába. Erdeit elfoglalta a miniszterség, s úgy éreztem, ne­kem a dolgom, hogy csináljam azt, amit együtt elkezdtünk. Érdekelni kezdett: mi vál­tozott vidéken a felszabadulással és a földosztással, s ez a változás milyen változatokban zajlik. Ezt észrevenni már volt szemem — nemcsak Nagykőrösön jártam korábban, ha­nem Erdélyben egy székely faluval is kezdtünk foglalkozni; erről kéziratos töredékek maradtak —, megvolt bennem az ugyancsak Erdeitől elsajátított ismerete annak, hogy milyen változatos sokasága van a paraszti életforma átalakulásának. Mindebből kinőtt egy nagy kutatási program, s ahogy az rendszerint lenni szokott, valaki aztán meg­csinált belőle egy kisebbet. így született a Földosztás Gebén. Ez volt az első elemző szociográfia, amit a felszaba­dulás után egyáltalán ebben a tárgyban írtak. A Válasz 1945 utáni első számában jelent meg. Az egész átalakulás mélyebb részletei egyre jobban érdekeltek. Kezdett kialakulni egy kutató műhely. De a szociográfia, mint írói foglalatosság, és a szociológia, mint tu­domány hamarosan feleslegesnek minősíttetett. Magam is úgy voltam vele, hogy a falu­kutatásnak inkább a pedagógiai funkciója vált fontossá, a NÉKOSZ keretében; az or­szág megismerésének és a politikai nevelésnek az eszközévé vált. Én voltam az, akit Kardos László a Honismereti Mozgalomnak elnevezett pedagógiai szociografizálás meg­szervezésével megbízott, bár szervezőként sosem ragyogtam különösebben. Meg­szűntem szociográfus lenni, méghozzá önként, ehelyett évente néhány száz diákot ki­képző táborokba verbuváltunk, kutatócsoportokat alakítottunk szerte az országban, voltak „mintafalvaink”, mint például Tiszanána és Kömlő. A NÉKOSZ-szal együtt ez a tevékenység is megszűnt. Miért és hogyan, az a Rikosi- korszak és a rendszer eltorzulásának a területére tartozik. Elmentem tanársegédnek és marxizmus—leninizmust oktattam. Tanultam is közben, és a Nemzeti Parasztpártból 60

Next

/
Thumbnails
Contents