Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)

Jómagam megtanultam Erdei mezőváros- és tanyaelméletét, társadalomlátását. Mások inkább a politikai útján követték: voltak, kikre közírói tevékenysége volt hatással. Amit a 45 után felnőtt nemzedék nem tudhat: abban a korban ez a rendkívüli tehetségű, testi-lelki szépséggel megáldott férfi egyfajta ellenközpontot jelentett sok más kulturális és politikai mú'helyvonzással szemben. Németh László vagy Karácsony Sándor táborára gondolok például. Erdei körül nagyrészt paraszti eredetű diákokból verbuválódott össze baráti-munkatársi gárda, s ennek volt egyik magva a mi háromtagú munka- közösségünk. Fontos hangsúlyozni újra és újra: a politikai szenvedély Erdei egyéniségének központi vonása. A parasztságból kinövő nagy tehetség dühös változtatni akarása párosult benne mély humánummal, emberértéssel, kultúrszomjjal és európaisággal. Életem szerencséjének tartom, hogy összeakadtam vele.

írod Nagykőrös című könyvednek a fülén, hogy szociográfus voltál, amikor lehetett. De amikor nem lehetett, olyankor mi voltál, mi foglalkoztatott, mit csináltál, miből éltél? Mit jelent konkrétan — egyik kritikusodat idézem —, hogy „pályádat többször is kezdted a nullpontról”?

Kérdésed az életem oly nagy ívét érinti, hogy csak a tényszerű mozzanatokra szorít- kozhatom. Erdei 1943—44-ben az aktív politika felé fordult. „A magyar társadalom” c. írása magasszintű politikai végiggondolás. (Az a félkészen maradt műve, amelyet pár éve a Valóság közölt.) A falu- és mezőváros-kutatónak indultErdeiben körvonalazódott a potenciális államférfiú. Nekem viszont érdeklődési területemmé vált az Erdeitől ihletett valóságkutatás, a nagykőrösi terepmunka, a tanyavilág feltérképezése; ebből írtam a disszertációmat 43-ban. Később is a disszertációban leírtakat folytattam, egészen a jelenig. A 45-ös földosztásból kivettem a részem Nagykőrösön és Kecskeméten; bekapcsolódtam a (meg nem valósult) közigazgatási reform munkálataiba, az Erdei— Bibó-féle koncepció kidolgozásába. Erdeit elfoglalta a miniszterség, s úgy éreztem, nekem a dolgom, hogy csináljam azt, amit együtt elkezdtünk. Érdekelni kezdett: mi változott vidéken a felszabadulással és a földosztással, s ez a változás milyen változatokban zajlik. Ezt észrevenni már volt szemem — nemcsak Nagykőrösön jártam korábban, hanem Erdélyben egy székely faluval is kezdtünk foglalkozni; erről kéziratos töredékek maradtak —, megvolt bennem az ugyancsak Erdeitől elsajátított ismerete annak, hogy milyen változatos sokasága van a paraszti életforma átalakulásának. Mindebből kinőtt egy nagy kutatási program, s ahogy az rendszerint lenni szokott, valaki aztán megcsinált belőle egy kisebbet.

így született a Földosztás Gebén. Ez volt az első elemző szociográfia, amit a felszabadulás után egyáltalán ebben a tárgyban írtak. A Válasz 1945 utáni első számában jelent meg. Az egész átalakulás mélyebb részletei egyre jobban érdekeltek. Kezdett kialakulni egy kutató műhely. De a szociográfia, mint írói foglalatosság, és a szociológia, mint tudomány hamarosan feleslegesnek minősíttetett. Magam is úgy voltam vele, hogy a falukutatásnak inkább a pedagógiai funkciója vált fontossá, a NÉKOSZ keretében; az ország megismerésének és a politikai nevelésnek az eszközévé vált. Én voltam az, akit Kardos László a Honismereti Mozgalomnak elnevezett pedagógiai szociografizálás megszervezésével megbízott, bár szervezőként sosem ragyogtam különösebben. Megszűntem szociográfus lenni, méghozzá önként, ehelyett évente néhány száz diákot kiképző táborokba verbuváltunk, kutatócsoportokat alakítottunk szerte az országban, voltak „mintafalvaink”, mint például Tiszanána és Kömlő.

A NÉKOSZ-szal együtt ez a tevékenység is megszűnt. Miért és hogyan, az a Rikosi- korszak és a rendszer eltorzulásának a területére tartozik. Elmentem tanársegédnek és marxizmus—leninizmust oktattam. Tanultam is közben, és a Nemzeti Parasztpártból

60