Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Kisbetűk és nagybetűk

„Nem vállalnám, mert korai még Magyarországon ilyen jelszavakat hangoztatni.” „Még nem vállalnám, mert nincs elég tapasztalatom, nincsenek keményen megdolgozott évek mögöttem, a problémák lényegét nem látom tisztán.”

„Nem vállalnám, mert nem látnám értelmét, hogy a tanulók nap mint nap elsétáljanak alatta, úgy, hogy semmi foganatja se legyen.”

„Ennek sincs hatása, fölösleges ennél jobbat keresni.”

„Nekem szilárd véleményem van a társadalomról, üres szólamokkal nem befolyásolhatják.”

„Úgysem ezeken a tacepaókon múlik, hogy milyenné válik az egyén.”

„Akinek öntudata van, úgyis tudja, akinek nincs, azon úgysem segít.”

„Eleve ilyen mondatokat nem írnék le. Ezek a transzparensek nagyon dicsekvőek, kihívóak. A módszert tartom nevetségesnek.”

„Talán a nevelésre kellene jobban koncentrálni, akkor nem lenne szükség ilyen feliratokra.”

„Nem sok értelmét látom, hogy bárki is kínlódjon vele, mindenki úgy van ezzel, hogy elég már a nagy szocialista szövegből.”

Mások, kevesen ugyan, de javasolnak feliratszövegeket. Vannak komolyan próbálkozók és vannak cinikusok.

„A dolgozó népnek van rád szüksége.”

„Aki nem dolgozik, neked árt! Nem jó! Csak az a fontos, hogy kevesebb dicsérő és nyilvánvalóan buzdító közhelyet!”

„Munkás dolgozzon, tanuló tanuljon, tanár tanítson a szocialista Magyarországért.” „Olyan Juhász-Ferenc idézetet, amiből kiderül, hogy az életnek van értelme.” „Tanulj, ha érdemes, dolgozz, ha megéri!”

„A valós helyzetet. Hofi: Ne etessenek!”

— „Ilyen táblákkal égetnek bennünket” —

„Az igazi meggyőződésnek értelmi, érzelmi, akarati vonásai vannak.”

(Dr. Rohánszky Mihály: A közlés és meggyőzés néhány pszichológiai kérdése. Kossuth, 1974.)

Az életkori sajátosságok miatt oly fontos (most talán a legfontosabb) érzelmi azono' sulás miért, hogyan szűnt meg, illetve veszett el?

„.. . az érzelmek más vonatkozású figyelembevétele segíthet abban, hogy elkerüljük az ún. bumerángeffektust. Ez túltelítődés hatására következhet be, amikor agyonbeszéltünk, magyaráztunk egy témát és túlzottan erőltetjük kezdetben még meggyőzően ható érveinket. A meggyőzés alanya ilyenkor aligha tudja a kialakuló ellenszenvét csupán az agitátor személyére irányítani, hanem elutasítja az érveket is.” (Dr. Sz. Várnagy Marianne: A politikai vitakörök és agitáció néhány módszertani kérdése. Kossuth, 1976.).

Ez az idézet a szóbeli agitáció veszélyére figyelmeztet ugyan, mégis ideillőnek érzem, mert az ilyenfajta túltelítődés létezését bizonyítja minden válaszlap, ebben mind a száz tanuló megegyezik, intenzív bennük ez az érzés, állandóan előre tolakszik függetlenül attól, hogy éppen melyik kérdésre válaszolnak.

„Nem is keltette fel a figyelmemet, hiszen úton-útfélen ilyen mondatok vannak, a végén megszokja az ember.”

„Csak futólag néztem meg, mert ha minden ilyen táblát meg kellene jegyeznem, megőrülnék.”

55