Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)

utánam engedni. (NAGYON KOMOLYAN.) így van: igyekezett mindenben utánam engedni, igyekezett mindent elnézni nekem . . . Paul Gauguin tűrte Vincent van Gogh szeszélyeit, mit szeszélyeit: zsarnokoskodását, amíg csak bírta idegekkel. Amikor már nem bírta tovább, elmenekült. Jogosan futamodott meg, tehát én őt ezennel felmenthetem. (KIABÁL.) Paul Gauguin nem árulta el a barátságunkat! Paul Gauguin akkor menekült el, amikor már nem tűrhette tovább a Vincent van Gogh zsarnoki uralmát! (ELKOMOLYODIK, DE ARCKIFEJEZÉSE KIS IDŐ MÚLVA NYUGTALANNÁ VÁLIK; PANASZOSAN.) Gauguin sose engedte meg nekem, hogy a ház előtt, az utcán áruljam a képeimet. . . Flát ha nem hívnak meg Párizsba kiállítani, akkor egy arles-i utcán is kiállíthatok, rászorultságomban és nem kedvtelésből. Nem így van?! (FELUGRIK, ORDÍT.) Ezerötszáz képem van, el kell adnom őket! A képeimből akarok megélni, nem könyör- adományból, nem könyöradományból, nem kö- nyöradományból! Még az öcsémtől sem fogadok el pénzt, ha küldeni mer, visszaküldöm, vagy tűzbe vetem!

KAPKODVA LEAKASZT NÉHÁNY KÉPET

A FALRÓL, A SZÍNPAD ELŐTERÉBE ROHAN VELÜK. A FEJE FÖLÉ TARTVA MUTOGATJA A KÉPEKET; KIABÁL:

Nem járnak rosszul ezekkel a képekkel! Ezek Vincent van Gogh legszebb képei! Ez itt a Csillagfényes éj, ez a Börtönudvar, ez az Éjjeli kávéház! Ólcsón adóm . . . Bárki megveheti . . . Vagy tessék talán ez a napraforgós kép . . . Aki szánakozni akar, a napraforgón szánakozhat. Figyeljék meg jól, és nevessenek rajta. A napraforgó halála pillanatáig szembenéz a Nappal, pedig élete közepén már megsejti, hogy megölni akarja a Nap . . . Aki szánakozni szeret, az Á napraforgókat vegye meg, aki önmagára kíváncsi, az a Csillagfényes éjt! . . . Ötszáz frankért bármelyik képet kiválaszthatják! Négyszáz frankért! Háromszázötvenért! (EGYRE CSENDESEBBEN, EGYRE SZÁNALMASABBAN.) Háromszázért! . . . Kétszázötvenért! . . . Kétszázért! . . . Százötvenért! . . . Százért. . . Ötvenért! Tíz frankért! (KERESGÉLNI KEZD A ZSEBÉBEN, GYŰRÖTT ÚJSÁGOT VESZ ELŐ, MAJD NAGYON ESETLENÜL.) Nem értéktelenek ezek a képek . . . Ebben az újságban olvasható, hogy mennyit érnek ezek a képek. Albert Auriér, a nagy párizsi műkritikus írta . . . Ide nézzenek! Hosszú, több hasábos cikk! Nagy kifejezőerőről ír... olyanról, amely ideges érzékenységgel párosul, a dolgokat a lényegükig leegyszerűsítő ábrázolásról . . . Olyan művészről, aki az igazság megszállottja, aki eredeti, senki máshoz nem hasonlítható, aki nem ismétel senkit. (BIZONYTALANUL MEGLOBOGTATJA AZ ÚJSÁGOT.) Olvashatja, aki akarja, olvashatja, aki akarja . . .

HOSSZABB IDEIG TEHETETLENÜL BÁMUL

MAGA ELÉ, MAJD SZÉGYENKEZVE:

Megígértem Paulnak, hogy soha többé . . .

Hogy soha többé nem állok ki a képekkel a kapu elé . . . Megígértem . . . megígértem.

ÖSSZESZEDI A KÉPEKET, VISSZAAGGATJA ŐKET A HELYÜKRE... KÖZBEN BÜSZKE MOSOLLYAL:

Valahányszor kijöttem a képekkel a ház elé, Paul minden járókelőt . meg bámészkodót elkergetett. Gauguintől mindenki félt. Egész Ar- les-ban nem akadt ember, aki szembe mert volna szállni vele.

LEÜL AZ ÁGYA SZÉLÉRE: MAGÁBA MÉLYED; HOSSZABB SZÜNET UTÁN FELNEVET:

Gauguin azt is a szememre vetette, hogy úgy árulom a képeimet a ház előtt, mint a vásári kofa a zöldséget. Azon is felháborodott, hogy néhány sou-ért, sőt ingyen is adtam volna képet; szerinte az ingyen vagy olcsón kapott képet senki sem becsüli meg. (RÖVID TÖPRENGÉS UTÁN NAGYON KOMOLYAN.) Lehet, hogy igaza van ... De valahogy csak túl kell adnom a képeimen, nem? A falakra már nem férnek, a ládákban sem férnek már, az öcsémhez sem küldhetek többet, tele van már a képeimmel az ő háza is. Mit tehetnék? . . . Hisz eldöntöttem, hogy ezután a képeimből élek meg, hogy nem fogadok el többé alamizsnát, az öcsémtől se, senkitől . . . S hogy festeni se megyek ki addig, amíg el nem adtam a képeimet ... Ha nem is az egészet, legalább tízet . . . legalább kettőt. . . legalább egyet. LEDŐL AZ ÁGYRA:

Ebben aztán fenntartás nélkül egyetértek Paul- lal: hogy mozdulatlanul fekve jobban bírjuk az éhezést. (SZÜNET.) Kár, hogy korgó gyomorral nehéz elaludni.

felül, hosszabb ideig mereven néz,

MAJD SEJTELMESEN:

Amikor kínálgattam a képeimet a ház előtt, úgy álltak körülöttem, pontosan úgy . . . ugyanazzal az arckifejezéssel, ugyanúgy vonogatva a vállukat, mint tíz évvel ezelőtt a borinage-i bányászok . . . amikor azt prédikáltam nekik, hogy az Isten is bányász, hogy az Isten is közülük való ... így volt: azt prédikáltam szegény bányászaimnak, hogy az Isten nem más, mint a legfáradtabb bányász. (FELKACAG.) Mit érthettek ezen? Legfennebb azt, hogy a prédikátoruk megbolondult. (NAGYON KOMOLYAN.) Elüldöztek a bányászaim közül, mert azt prédikáltam a legfáradtabb bányászról, hogy ő az Isten. (NEVET.) Gauguin a szökése előtti napon megjövendölte, hogy innen is el fognak kergetni engem. Kövekkel kergetnek el, ha kiállók a kapuba . . prédikálni nekik, hogy miért is kell megvenniük a képeimet. . . Ő bizony megkövezne, ha közülük való lenne ... Én erőszakolom rájuk a képeimet meg a prédikációimat, ők védekezésül követ emelnek rám: semmi sem természetesebb ennél. (VIDÁMAN.) Lehet. De mit tehetnék? (RÖVID SZÜNET UTÁN CSENDESEN, DE FANATIKUSAN.) Nem véletlen, hogy éppen arról a bányászról prédikáltam . . . Napokon át követ6