Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Varga Csaba: Hadjárat, haddal (regényrészlet)
— Én? — vágott közbe — Inkább te. — Virág azt szeretné tudni — Gyöngyi nem zavartatta magát, pedig a másik lány azzal fenyegette meg, hogy hozzá vágja a párnát —, hogy megcsaltad-e már a feleséged? Hevesi nem hökkent meg, várta már a kérdést, bár fogalma sem volt, hogy mit feleljen. Hazudni nem akart, ugyanakkor félt kiadni magát. Egyébként is: mit mondjon? Szokatlan csend volt, egyik lány sem csivitelt. Kicsit gyorsabban lélegeztek — a feszültség már-már erotikussá vált. Izgalommal várták, hogy a szoba közepén egy férfi — a tapasztalt felnőtt — megszólaljon. — Mit értesz megcsaláson? — kérdezte vissza Gábor. Gyöngyi helyett már Virág válaszolt, aki hanyatt feküdt az ágyon és nem rúgta le magáról a paplant. — Azt, hogy lefekszel más nővel is. — A másik nőt szeretem? — Mindegy. Vagy nem? — Nem egészen. — mondta rejtelemesen Gábor — Ha a másik nőt szeretem, nem helytelen, ha lefekszem vele; ha nem szeretem, csak megkívánom, ez lehet természetes. Nem tudom. Hevesi a visszafojtott csendben érzékelte, hogy a lányok nemcsak rá kíváncsiak. Kimondatlanul is azt kérdezik, hogy szabad e lefeküdni valakivel — házasság előtt? Akár kamaszként is. — Mit szólna ehhez a feleséged? — kérdezte Gyöngyi. (Gábor figyelte, hogy a lány nedves szája kicsit akkor is nyitva maradt, amikor már nem beszélt.) — Hogyhogy? — tiltakozott. — Én nem mondtam, hogy megcsaltam a feleségem. Igaz, az ellenkezőjét sem állítottam. Nem akarok kitérni a válasz elől: de nem tudom, hogy mi a megcsalás. Például ha valakit szeretek, s lefekszem vele, az biztos, hogy hűtlenség? S mi az, amikor a feleségem ágyába bújok, s ezzel megcsalom azt, akit szeretek? Én csak egyet tudok: nagyon ritka, de nagyon jó, ha szeretek valakit. Ha szeretnek. De már ZZt ic ---- Hcphh-naCTvnhh pl válácnk után ---szerelmes lehet a feleségébe, ám ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy egy idegen éjszaka, egy idegen nő, egy felszabadult simogatás boldoggá tegye. Annyira, hogy belül sírva fakad, s sejti, hogy ezt nem érdemelte meg. — Ha nincs értelme, mire jó a megcsalás szó? — Beatrix halkan kérdezett. (A fiúk őt tartották a legszebbnek a tárborban, mert neki volt a legnagyobb melle.) — Találjuk ki. De előbb hadd kérdezzem meg, mondjuk Virágtól, hogy idén hány fiúval csókolózott? Virág nem várt a válasszal. Büszkén mondta: — Héttel. A kirobbanó nevetést a szomszéd szobában is hallották. Csak Gyöngyi nem élvezte Virág sikerét: szájaszöglete meg-megrándult, de szomorúan nézett ki az ablakon; áfák sötét tömbjei között kevés holdfény szűrődött be. Először Hevesi is kacagott, a többiek nevetése magával ragadta, de hamarább abbahagyta, mert Gyöngyi mélázó, fiús arcát figyelte. — Mind a hetet szeretted? — kérdezte később Gábor. — Hát... — Bűnnek érezted? — Nem. — a válasz őszintén hangzott. — Helyes. Lehet, hogy nem is annyira bűn az, amire vágyunk? A tiszta — akár lelki, akár testi — kívánság, amit csak egy másik tiszta érzés, a féltékenység rondíthat el... — Utálom a féltékenységet! — szakadt ki Gyöngyiből. 30
