Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

Tárgyalt esetünkben a lényegretörés csupán egy felismerést és egy sorrendi cserét jelent. Csupán?!

Tekintsük át a téma rendkívül sokszínűsége és bonyolultsága miatt erősen leegyszerűsített s csupán egyetlen hipotézis igazolására elegendő folyamatot:

Határozottan nem állítom, de lehet, hogy a dialektika bizonyos félreértelmezésében született meg a vélemény, amely szerint, ha a szerelem szexuális kapcsolatok elindítója, miért ne volna igaz, hogy a szexuális kapcsolatok is megszülhetik a szerelmet. Nem akarok túlontúl szkeptikus lenni, ezért a külső kapcsolatokat folytatók többségéről feltételezem, hogy eredetileg igényli az érzelmi feltöltődést, sőt a szerelmet is. Vagy legalább reméli. Csak hát nincs idő! Ezért a fordított tétel alkalmazásával, sokan mintegy siettetik, megvallatják a jövőt.

E gondolatmenet képviselői szerint így gyorsabban és nagyobb valószínűséggel kell megérkeznie a szerelemnek. Persze adott az eshetőség, hogy mégsem szeretnek egymásba. Akkor sem történt semmi, hiszen ha olyan intenzifikáló élmény, mint a nemi kapcsolat, nem keltett rokonszenvnél nagyobb érzéseket a partnerekben, akkor nagyon valószínű, hogy hosszabb, kerülőúton sem jutottak volna el a szerelemig. Egyes magyar pszichológusok (pl. Lux Erika) szerint is megfordult a világ. A nők ma kevésbé félnek a szexuális élettől és annak következményeitől, mint sem attól, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá válnak. Más szóval a fogamzásgátlók világában a nők személyére, személyiségére nem a szexuális viszony, hanem a szerelem, esetleg az egyoldalú szerelem jelent nagyobb veszélyt. Ennek megfelelően feloldódtak bizonyos gátoltságok, félelmek, amelyek eddig sorrendben az érzelmi elkötelezettség, elfogadás mögé helyezték, s ezzel igazolták a szexuális viszonyt.

„Minek udvaroltatni egy olyan férfival, akiről később kiderül, hogy az ágyban nem jó” — kérdezte tőlem egy cinikusnak máskülönben nem mondható harmincas asszony. Ha viszont az ágyban megfelelő a partner, a vesztési esély nullára csökken. Tegyük fel, hogy nem alakul ki érzelminek nevezhető kapcsolat! Akkor is megmarad és fenntartható a tisztán szexuális tartalmú viszony, senki nem érzi, hogy kiszolgáltatott lenne, és ami fontos, nem múlik eseménytelenül az idő.

Ne higgyük azonban, hogy a rokonszenv alapú kapcsolatokra az iménti példa, az üdülői ismeretség, az ad hoc körülmény, a hirtelenség és gyorsaság az egyedül jellemző. Bizonyos általam feltételezett szerkezetben ez éppen egy későbbi állapot (korszak) ismérve. Most csak azért került előre, mert az ellesett beszélgetésben, mint hivatkozás, elhangzott a rokonszenv szó. Anélkül, hogy az alkalom (üdülés, kirándulás, kiküldetés, társasutazás stb.) szerepét és jelentőségét vitatnám, állítom, hogy a rokonszenv alapú kapcsolatok többsége nagyon is mindennapi közegben jön létre és folytatódik. Igaz azonban, hogy ezekből az elhatározásokból, az „itt és most” döntésekből véletlenül sem szabad kihagyni a hangulati tényezőket. A játék szerepét. (A városszéli erdő sarkán hóvirágot áruló kislánytól megvesszük az egész készletét, lehetőleg kosárral együtt, vagy megállunk ringlispilezni a falusi búcsúban stb.).

Félreértés ne essék, a rokonszenv alapú külső kapcsolat nem azonos a promiszkuitás- sal. Aki tehát külső kapcsolatot tart fenn, korántsem biztos, hogy válogatás nélkül mindenkivel hajlandó erre. Csak azzal, aki számára rokonszenves! Az viszont kétségkívül igaz, hogy aki egyszer már benne van, máskor is könnyebben kapható. A folyamat önmagát erősítő jellegét nők és férfiak egyformán elismerik. Egy asszony szerint: „az elveket csak először kell feladni, utána már csak arról dönt az ember, hogy az illető férfit éppen elfogadja-e. Az elvekkel már nincs dolga”.

A rokonszenv tulajdonképpen érzelem. Ezért mondhatjuk, hogy a szerelem nélküli szexuális kapcsolatokban is kimutatható az érzelem, hogy azok többségét is bizonyos érzelmi állapot jellemzi. Két megjegyzésem, egyben megkülönböztetésem van csupán.

32