Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

találunk, mégpedig olyan nőkkel, akik szintén kívül állnak a hivatalos társadalmon, hetérákkal, tehát idegenekkel, vagy felszabadítottakkal: Athénban lehanyatlása előestéjén, Rómában a császárkorban. Szabad polgárok és polgárnők között szerelmi ügy legfeljebb mint házasságtörés fordult elő.”

Változás tehát abban van, hogy ma inkább a házassághoz kell (illik) feltételezni a szerelmet, a „házasságtöréshez” pedig nem feltétlenül. Ez a szerepcsere különben már régen, a polgári világban elkezdődött, de csak a házasságban élők külső kapcsolatainak szaporodásával, alighanem a nők külső kapcsolatainak elterjedésével lett társadalmi kérdés. A korábbi nemi kapcsolati képletben: feleség vagy megfizetett kurva, nem volt jelentősége annak, hogy a bordélyházat felkereső kereskedő nem szereti a kis Macát, és hogy Maca is csak Róth úr pénzét akarja. A dolog akkor kezdett sütni, amikor Maca helyébe már akár Rothnét, Roth úr helyébe pedig Venczel kartársat is be lehetett (kellett) helyettesíteni. Maca ugyanis többé-kevésbé társadalmonkívüli volt, Rothné asszony „lelkiüdvéért” viszont már felelősséget érez a társadalom. A Kommunista Kiáltvány egyértelműen minősíti a jelenséget: „Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állnak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják. A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni”.

Rendben van. Csakhogy a tőkések nálunk már eltűntek, „fő gyönyörűségüket” pedig itthagyták. És ma nincs ideológus, politikus, aki azt merné nyilvánosan állítani, hogy a külső kapcsolat, a nyitott házasság burzsoá jelenség. Ideológusok és politikusok úgy hallgatnak erről az ügyről — hogy is? —, mint akinek a háza ég. Meg sem kísérelik (kíséreljük) kiválogatni, hol fejeződik be a „leplezett nőközösség” — és hol kezdődik az „őszinte nőközösség”, melyik a szerelem nélküli és melyik a szerelemmel igazolt kapcsolat; és melyiket szeressük jobban: a bonyodalmakat okozó szerelmit-e, vagy a könnyebb lefolyású, kvázi-szerelmi kapcsolatokat? (Kvázi szerelemnek nevezem azokat a viszonyokat, amelyekben a partnerek nemcsak egymásnak, de hogy szebb legyen, saját maguknak is eljátsszák a szerelmest.) Vagy fogadjuk el előremutatónak az érzelmeket redukáló rokonszenv alapú kapcsolatot? Az eligazító hivatalos ideológiai és politikai állásfoglalás híján tulajdonképpen nem csoda, hogy a munkás- és diákfiatalok mennyire különbözően vélekednek a szexuális hűtlenség körülményeiről, miközben a boldog házasság tényezői között már nem is tartják azt szükségképpen elkerülendőnek. Heleszta Sándor és Rudas János szerint a megkérdezett fiatalok fele úgy véli, hogy a szexuális hűtlenség „előfordulhat, de érzelmi alap nélkül”. A másik csoport szerint viszont „ha már előfordul, akkor legyen érzelmi alapja”. Az előbbi kérdőjelek és egymásnak feleselő válaszok jól illusztrálják, hogy az ellentmondások szubjektív kiegyenlítése folyik.

Az életben és a kérdőíveken az már nem kérdés, hogy egyáltalán előfordulhat-e külső kapcsolat. Csak azt tudakoljuk, hogy vajon szerelemből, vagy anélkül forduljon-e elő. Alighanem azonban az „anélkül” mögé írott kérdőjel is képmutatás már, mert a döntés előttünk születik, naponta.

Az embereknek nincs ideje megvárni a szerelmet. Korunk ugyan a sorban állás kora, de nem a várakozásé. A szerelmet pedig nem lehet kijárni, nem lehet pult alól megszerezni, nem lehet mást megelőzve, lekörözve hozzájutni, nem lehet rá testületi döntést hozni, de egyedül sem lehet határozni róla. A kölcsönös szerelem, mint tudjuk, nagyon ritka jószág, különösen felnőtt, házasságban már megkopott, sokat tapasztalt, csalódott, gyanakvó, más kapcsolatokkal korlátozott emberek esetében az. Amiért a magára maradt ember keresi a szerelmet, ugyanazért találja meg nehezen. Lényegesen

30