Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

öccséig terjed. Van benne sok főnök, néhány barátnő férje, angol és olasz üzletember, jó néhány nőgyógyász, kolléga, válóperes ügyvéd, autószerelő.

Ebben a könyvben csak bizonyos, pontosan körül nem határolható társadalmi csoportról, mondhatnám informális csoportról van szó. E csoport domináns ismérve a külső kapcsolatokra való nyitottság, a sajátos értékválasztás. Ezért is gyakori az úgynevezett mezaliansz. Nevezetesen, hogy férfiak és nők is, formális társadalmi csoportjuk, e csoportban igazolható intellektuális igényük alatt keresnek, találnak és választanak maguknak partnert. Az aláválasztás általában véd a bonyodalmaktól. Csak ritkán fordul elő, hogy egy főorvos elválik tanárnő feleségétől, mert el akarja venni az ifjú konyhalányt, avagy egy filmrendezőnő hozzá akar menni az autószerelőjéhez. Mindenesetre ritkábban fordul elő, mint az, hogy szexuális viszonyt kezdenek ilyen felállásban. Gyanúm, hogy a gyakori és ordító aláválasztásnak ez a védekezés a titkolt tartalma. Titkolt, mert egyszersmind a szexualitás primátusának elfedésére is hivatott; arra, hogy eltitkolja: a kapcsolat tulajdonképpen „csak erre jó”. Egészen más a helyzet, ha az informális csoportba tartozók formális társadalmi csoportja is megegyezik, és a partnerek nemcsak szexuálisan, nemcsak érzelmileg, nemcsak időlegesen, hanem társadalmilag is vállalni tudnák egymást. Ez még nem jelenti azt, hogy vállalják is! De az esélyek nagyobbak és így nagyobb a bonyodalmak veszélye.

Néhányszor véleményt cseréltem az ügyben járatosnak mondható nőkkel arról, hogy szerintük mely társadalmi csoporthoz tartozó férfiak a legjobb szeretők. Nos, véleményük szerint nem a szuper értelmiségiek. Jobb helyen jegyzik az úgynevezett első generációs értelmiségieket. A kérdés úgy is fölmerül, hogy vajon az iskolai végzettség és a szerelmi, értsd: szexuális kultúra összefügg-e? Egy intelligens hölgy úgy vélte, hogy az ember iskolai végbizonyítványát is magával viszi az ágyba. Később rájött, hogy nem igaz. Biztatásomra egy szakértőnek mondható hölgy összeírta, hogy szerinte ki a jó szerető: Elsősorban a fiatalok, akik már rendelkeznek valamelyes tapasztalattal, de még nem untak bele, nem koptak el, találnak benne fantáziát és nem becsülik túl a szexualitás jelentőségét. Úgy vélem, hogy ez utóbbi megjegyzés nagyon is figyelemre méltó, mert áttételesen bár, de a nemi kapcsolatok hétköznapi módon való kezelésének igényére mutat. Ne csináljunk belőle nagy ügyet! De hadd folytassa a hölgy. Szerinte negyven év fölött is lehet valaki jó szerető, ha nem kezdő a házasságon kívüli kapcsolatokban, ha nem túl képzett (értsd: művelt), ha nincs túlontúl elfoglalva a munkájával és nem tulajdonít túl nagy fontosságot a lelkieknek.

Maga a beszélgetésre való hajlandóság, a kész, kialakult vélemény is azt igazolja, hogy a kérdés nem ad abszurd. A külső kapcsolatokat vizsgálva lehet, sőt lehet, hogy kell is beszélni a szexuális teljesítményekről. Tudom, hogy sok nő külső kapcsolatában sem talál szexuális kielégülést. Mégis fenntartja.

A mainak, nagyon is mainak tartott jelenség, a szerelemmel nem igazolt nemi kapcsolat, a szerelem és a szexualitás kettéválása, nem is annyira új, mint hisszük. Az emberiség írott történetében visszalapozva lépten-nyomon igazolva látjuk, hogy a nemi kapcsolat és a szerelem nem szükségképpen feltételezi egymást. Igaz, a történelmi példák ezt inkább házasságokban bizonyítják. Engels így ír erről:

„Az egész ókorban a szülők kötik a házasságokat a részesek helyett, ezek pedig nyugodtan beletörődnek. Az a kevés házastársi szerelem, amit az ókor ismer, nem szubjektív hajlam, hanem objektív kötelesség, nem oka, hanem velejárója a házasságnak. Modern értelemben vett szerelmi viszonyok az ókorban csak a hivatalos társadalmon kívül fordulnak elő. Azok a pásztorok, akiknek szerelmi örömét és bánatát Theokritosz és Moszkosz megéneklik, Longosz „Daphnisz és Khloé”-ja, valamennyien rabszolgák, akiknek nincsen részük az államban, a szabad polgár életszférájában. Nem számítva a rabszolgákat, szerelmi ügyet csak a hanyatló régi világ bomlási termékeiként

29