Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

zolja David Riesmant, aki úgy véli, hogy a kívülről irányított ember maga körül kényelemkultuszt alakít ki, „szexuális életében azonban nem teheti ezt. Bár senki nem tudja egészen biztosan hogyan kell szeretkezni, azt mindenki tudja, hogy kell szeretkezni. Még ha unják is, akkor is engedelmeskednek ennek az ösztönnek. A szexualitás tehát bizonyos mértékig védelmet jelent az általános apátiával szemben. Ez az egyik oka annak, hogy a kívülről irányított emberben a szexualitás miért vált ki olyan heves érzelmi reakciókat. Szinte azt mondhatnám, hogy a szexualitásban keresi annak igazolását, hogy valóban él.”

Kérdés azonban, hogy mik azok a szubjektív indítékok, amelyeket csak önmagunknak vallunk be. Bizonyára vannak ilyenek is. Őszintének tűnő asszonyok ezt a kérdésemet mindig válasz nélkül hagyták. Nem is bántam, mert nekem szánva a magyarázat már biztosan kozmetikázott lett volna. Férfiak sem szokták elmondani legbensőbb indítékaikat. Ha valami baj, vagy botrány van és megkérdezzük egymástól: hát minek kellett még ez is . . .?, legtöbbször nem tudunk elfogadható választ adni. És ezt meg is értjük, ezt a megmagyarázhatatlanságot el is fogadjuk egymástól. Nem szoktuk, értő barátok között nem kell indokolni, még azt sem, hogy miért van hosszabb vagy rövi- debb külső kapcsolatunk feleségünknél csúnyább, klasszisokkal butább, talán még' idősebb nővel, nőkkel is. Van és kész. Alighanem a Riesman megfogalmazta kalandlehetőség vonz bennünket, a győzelem, a szabadság képzete, az ifjúság rugalmasságának megőrzése, a kockázat dicsősége. Ezért kell még a szép és jó barátnő helyett vagy mellett is más, talán csúnyább és rosszabb, de új. Vance Packard idézi Helen Mayer Hackert, a New York-i egyetem szociológusát: „A férfi önértékelésének időtlen idők óta a szexuális képesség az egyik alapja ... A férfiasság bizonyításában a szexuális siker az üzleti siker alternatívája lett.” Más amerikai szerzők szerint a modern nő a férfiszexualitás kritikus fogyasztója, követelményeket támaszt a férfiakkal szemben, s azok éppen az előbbiek miatt — mert ez sikernek számít — meg akarnak felelni a követelményeknek.

Ami pedig a fogyasztói szemlélet megjelenését, átvitelét illeti, azt nemcsak mennyiségi tényezőkkel igazolhatom. De a fogyasztás módjával is. Azzal a törekvéssel, hogy a szexualitást valami módon, de elszakítsuk a szerelemtől, és mondjuk egy szép új szerető érzelmi következmények nélkül fogyasztható, megmutatható, vagy legalább mesélhető, irigyelhető érték legyen.

Barátom — ha úri kedve tartja — egyetlen napon három barátnőjét is sorra veszi, a legőrültebb helyzeteket teremti maga számára, csak azért, hogy később elmesélhesse és szórakozzunk rajta. A mennyiségi szemlélet feléledésének bizonyítása meglehetősen egyszerű. Ebben a kategóriában kevés olyan férfit ismerek, aki ne tudná pontosan vagy körülbelül, hogy életében összesen hány nővel szeretkezett, avagy esztendő végén nem számlálná össze a „termést”, és ne vetné össze az előző évivel. A gyorsan növekvő számoktól leginkább önbizalomnövekedést várunk. Sokszor hiába.

Arról nem számolhatok be, hogy külső kapcsolatokat folytató asszonyok dicsekednének kapcsolataik számával, dicsőn számolgatnák partnereiket. Arról azonban igen, hogy egyre kevésbé tagadják. A hajdani „te vagy a férjem után az első, életemben a második” sztereotip mese már jobbára ismeretlen. Ezért a poén, hogy „én örök második vagyok” — szóval a poén sem a régi már. Bizonyos idő elteltével, a kölcsönös bizalom kialakulása után, harminc fölötti férjes asszonyok már nem riadnak meg, öthét külső kapcsolat bevallásától. Ennyit nem tartanak szégyennek, se soknak, se kevésnek, és főleg nem félnek attól, hogy a sorban következő hatodik, vagy nyolcadik partner ezért elítéli őket. A bevallott társaság eiég díszes és válogatott. Tulajdonképpen következtetésekre is feljogosít. Maszek ebtenyésztőtől, dunai matrózon át a férj

28